AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: A központi katalógus szerkesztésének Berghoeffer-féle módszere

A központi katalógus szerkesztésének Berghoeffer-féle módszere NÉMETH MÁRIA I. Christian Wilhelm Berghoeffer a századforduló évtizedeinek egyik leghaladóbb szellemű és legmaradandóbb életművet hátrahagyó könyvtárosa volt. 1859-ben született, 1887-ben szervezte meg a frankfurti „Carl von Rothschild'sche Öffent­liche Bibliothek" nevű, kezdetben zenei és újabbkori irodalmi és nyelvészeti gyűjtőkörű könyvtárat, amit 1928-ig, nyugdíjazásáig vezetett. Városa a Goethe­rmlékéremmel tisztelte meg. 50 éves könyvtári pályafutásának ünnepe után, 1938-ban távozott az élők sorából. 1 Szakmai felfogása messze megelőzte korának könyvtári nézeteit és gyakor­latát. 2 Ez a magyarázata annak, hogy működésének eredményeit szinte csak élete utolsó évtizedeiben, sőt inkább halála után ismerte fel és értékelte a könyv­táros közvélemény. Nevéhez és munkásságához fűződik az említett könyvtár megalapítása és fejlesztése mellett a Frankfurter Sammelkatalog felépítése, amely alkotója nevét — bár inkább halála után — világszerte ismertté és becsültté tette. A katalógus szervezéséhez 1891-ben, még a Preussischer Gesamtkatalog megalapítása előtt kezdett, azzal a céllal, hogy abban a frankfurti könyvtárak állományának adatait (címek, lelőhelyek) gyűjtse össze. 1906-ban vált a katalógus a német nyelvterület tudományos könyvtárainak központi katalógusává, amely Németország könyv­tárain kívül Ausztria, Svájc és Hollandia könyvtáraira is kiterjeszkedett. A kata­lógus gyorsan fejlődött, a háború előtt mintegy 7 millió lelőhelyet mutatott ki; ez a háború következményeképpen 4 millióra csökkent. A katalógus utóéletéből említésre méltó, hogy 1948-ban megszüntették továbbfejlesztését, miután a hesse­ni bejelentésű címeket a hesseni tudományos könyvtárak regionális központi katalógusába olvasztották bele. Az 1501—1942 között megjelent művekre vonat­kozó gazdag címanyagot a könyvtárközi kölcsönzésnél továbbra is felhasz­nálják. Berghoeffer nem a megszokott filológus típusú könyvtáros képviselője volt: erősen természettudományos, szinte mérnöki szemlélettel fogott munkájához. 3 írásaiból kitűnik, hogy a korszerű könyvtár szervezéséről modern gondolatokat vallott s különösen a gazdaságosság és a társadalmi felhasználás szempontjait hangsúlyozta. Szinte önvallomásszerűen mondja el egyik alapvető tanulmányá­ban, hogy elsősorban a természeti erők nagyüzemi felhasználása érdekelte. Úgy találta, hogy a könyvtároshivatás nagy mértékben hasonlít a mérnökéhez. A könyvtáros azonban nem természeti erőkkel, hanem a könyvekben (dokumen­tumokban) objektiválódott kulturális erőkkel dolgozik s ezeket kell — bizonyos 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom