AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon

ottani olvasók előtt ismeretlen nyelveken (pl. magyarul is) kiadott művek címfordításait közli, a többit nem. Bizonyos korlátozott jellegű (erre sémát nem lehet adni) tájékoztatás nyújtása az illető ország társadalmában kevésbé ismert nyelven írt könyvek címeiről mindenesetre összhangban áll a gyarapodási jegyzékek tájékoztató funkciójával. Hatékonyság. E kétségkívül fontos tényező a gyarapodási jegyzékek társadalmi hasznosságával és szerepével függ össze. Mivel a kiadványok legújabbkori áradata a tájékoztatással kapcsolatos könyvtári munkaeszközök egész sorát hívta elő — s ezek közé tartoznak a központi katalógusokkal együtt az országos gyarapodási jegyzékek is — nem felesleges néhány, e körbe tartozó jelenség megvizsgálása. Mivel a jegyzékek a kiadványok bizonyos, efemernek mindható kategóriáit eleve kizárják érdeklődési körükből, nehéz „abszolút" jellegű összehasonlításokat tenni. A másik szempont e területen valószínűleg az, hogy a jelentő könyvtárak nem egyforma mértékben tesznek eleget bejelentési kötelezettségüknek, vagy annak a kooperációs munkára irányuló felkérésnek, mely a központi jegyzékek szerkesztősége részéről eljutott hozzájuk. Van arra is példa — éppen a jelentési kötelezettség vagy szándék objektív és szubjektív tényezőinek bizonytalansága miatt — hogy a jelentést teljesíteni nem tudó könyvtárak külföldi anyagát központi feldolgozás útján biztosítja a jegyzékek szerkesztősége. Szakmai szempontból elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ezt az úttörő módszert a magyar gyarapítási jegyzék 1961-ben megindult sorozatai alkalmazták először. A szocialista államok könyvtárügyének egysége és a könyvtárközi együttműködésre irányuló magasfokú szervezettsége az oka annak, hogy ezek az országok igen sok külföldi kiadvány címeiről és lelőhelyeiről képesek tudósítani olvasóikat. Egy-két példa jellemző erre az ötvenes évek második feléből, továbbá évtizedünk első éveiből: a Szovjetunió központi gyarapodási jegyzéke kb. évi 60 000, a lengyel jegyzék 75 000, a magyar kiadvány kb. 70 000 címet tart számon. A dán könyvtárak 20 000, a svéd könyvtárak pedig 50 000 címet jelentettek be a szerkesztőségek számára. Ami a kooperációs munkában résztvevő könyvtárak számát illeti, ez államonként és évközönként, továbbá a szervező munka periódusaként eléggé változó. Néhány adat azonban ezen a területen sem érdektelen. A csehszlovák jegyzék 1962-ben 18 állami tudományos könyvtár, a bolgár jegyzék 1959-ben 13 nagykönyvtár anyagát fogta át; Románia gyarapodási jegyzéke 80—90 intézmény, Magyarországé pedig 1962-ben több mint 500 szakkönyvtár külföldi beszerzéseit tartotta nyilván. A dánok 1953-ban 150, a spanyolok 1954-ben 140, a svédek ugyanebben az évtizedben 110 állami könyvtár új gyarapodásait regisztrálták. A Szovjetunió gyarapodási jegyzékének társadalomtudományi sorozata 130, természettudományi szekciója pedig 350 könyvtár beszerzését fogta át. Lengyelország és az USA jegyzékei mintegy 400 könyvtár beszerzéseivel foglalkoztak. E területen nem törvényszerűségeket, inkább tendenciákat állapíthatunk meg. A jegyzékek egyik csoportja kétségtelenül csak a jelentős könyvtárak gyarapítási adatait óhajtja közölni (Szovjetunió, USA, Svédország, Olaszország, NDK, NSZK, Csehszlovákia), mások pedig— a tájékoztatás minél szélesebb bázisa kiépí14a