AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon
E központi gyarapodási jegyzékeknek — éppen a hazai anyag adatainak lehe* tőleg részletező közlése miatt — már bibliográfiai szempontból is van szerepük. Bár hangsúlyozzuk, hogy az országos gyarapodási jegyzékek amennyire nem nemzeti bibliográfiák, annyira nem szakbibliográfiák sem — mégis van bibliográfiai hasznuk és hivatásuk. Minél gazdagabb anyagot tár fel egy országos gyarapodási jegyzék, s azt megfelelő, a közlésre kerülő anyaghoz simuló szakrendben teszi, annál nagyobb bibliográfiai használhatósága is. Ujabban feltűntek olyan gyarapodási jegyzékek is, melyek ajánló jellegűek, erőteljesen válogatnak a rendelkezésre álló anyagból s különösen a társadalomtudományok területén határozott céljuk az olvasók nevelése, ideológiailag megfelelő befolyásolása 5 (pl. a Berliner Titeldrucke új folyama a Német Demokratikus Köztársaságban vagy a csehszlovák jegyzék — Novinky literatury spolecenské vedy — átalakulása 1962-től). A csehszlovák jegyzékre már a dokumentációnál szokásos komplex anyagfeltárás is jellemző — igaz, hogy mennyiségileg eléggé korlátozott mértékben — mert a könyvek mellett a fontosabb folyóiratcikkeket, sőt recenziókat is besorolja az egyes szakcsoportokba. Amikor ilyen módon ez a központi gyarapodási jegyzék áttöri hagyományos kereteit s funkcióit látszólag kiterjeszti, egyúttal szűkebb területre kénytelen visszavonulni s mennyiségileg jóval kisebb anyagot feltárni 6 . A másodlagos funkciók között szerepel a jegyzékek nyújtotta haszon a szerzeményezés területén. Nem elsősorban az, hogy — amennyiben „naprakészen" jelennek meg — segítséget, tanácsot képesek adni a kisebb könyvtárak külföldi beszerzéseihez, hanem sokkal inkább az, hogy egy-egy ország külföldi gyarapításainak koordinálásában eredménnyel lehet őket felhasználni. Minél gazdagabb, lehetőleg teljes anyagot tár fel az adott ország külföldi gyarapodásainak központi jegyzéke, annál inkább mód van a szerzeményezés magasszintű egyeztetésére, természetesen a megfelelő elemzések sokoldalú elvégzése után. Ha jó és árnyalt név- és tárgymutatók egészítik ki a jegyzékeket, annál több lehetőség van az analízis, az összehasonlítás elvégzésére. Itt jegyezzük meg, hogy a beszerzés „fehér foltjainjak" feltárására, a túlzott ellátottság felderítésére, végül az egyes gyűjtőkörök elhatárolására, a könyvtárak un. profiljának pontosabb megállapítására is fel lehet használni az országos gyarapítási jegyzékeket. Nem egy országban a szakemberek tudatosan tartják számon a gyarapodási jegyzékek e szerzeményezési kisegítő funkcióit (pl. a Német Szövetségi Köztársaság ma szünetelő gyarapodási jegyzékei, az északi államok „Accessions-Katalog"jai, a szocialista államok gyarapodási jegyzékei). A feldolgozó munkában, a kisebb könyvtárak katalógusainak fejlesztésében, a címleirási gyakorlat egységének előmozdításában szintén szerepe lehet az országos gyarapodási jegyzékeknek. Itt nemcsak a Titeldrucke-szerű kiadványok kartonellátó szolgálatát é(rtjük ezen, hanem az olyan módszereket, mint a kiadványok egyoldalas nyomatokban való kiadása {Berliner Titéldrucke, az első magyar központi gyarapodási jegyzék), hogy a könyvtárak a címkivágatokat kartonra tudják ragasztani. A címleirási szabvány megalkotása előtt szinte norma szerepe volt az országos gyarapodási jegyzéknek (a húszas évek magyar kiadványa) a katalogizálás területén. A másodlagos feladatok közé sorolható a könyvtárközi kölcsönzés támogatása is. Nem azért, mintha a központi katalógusok szerepét teljesen vagy részben ellátó országos gyarapodási jegyzékek főfeladatának nem lenne tekinthető a 139
