AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon
•s nem akarja a kartonkatalógust feltétlenül helyettesíteni, hanem csak annak anyagán épül fel. A központi katalógushoz köti még e jegyzékeket az a körülmény is, hogy szerkesztésük attól elválaszthatatlan. Rendszerint úgy jönnek létre, hogy a katalógus számára jelentő könyvtárak anyagából a szerkesztők megfelelő anyagot válogatnak össze, s így a központi katalógus korszerű szolgáltatásait (tájékoztató feladat, könyvtárközi kölcsönzés támogatása, bibliográfiai és gyarapítási segítségnyújtás) annak hivatali helyiségein és telefonvonalain túl ki tudják terjeszteni a kiadvány előfizetőire, illetve olvasóira is. Ilyenek elsősorban századunkban a két világháború között vagy még inkább •a második világháború után kiadott külföldi könyvek gyarapodási jegyzékei. Rendszerint havi (esetleg negyedévi) periodicitás, az anyag szakosított elrendezése s legtöbbször foto-offset technika (a gyors átfutás és megjelenés egyik biztosítéka) jellemzi őket. Néhány példa erre a típusra: a szovjet, lengyel, magyar, nyugatnémet országos gyarapodási jegyzékek. A központi katalógus funkcióit gyakorolja még az a nagyszabású kiadványtípus is, mely ugyan nem a központi katalógus irányából indult el, hanem utólag, éves vagy többéves kumulációiban vált azzá olyan módon, hogy a központi szerepet vivő könyvtár részletező, bibliográfikus értékű címleírásai mellett feltünteti a szóbanforgó könyv egyéb, más könyvtárak által bejelentett lelőhelyeit is (a berlini Staatsbibliothek Berliner Titeldrucke című közismert kiadványa, vagy a washingtoni Library of Congress hatalmas katalógus-kiadványainak különféle kumulációi). E típus egyik ismérve az, hogy a központi katalogizálás (az ún. „cooperative cataloguing") és cédulaellátás felől jut el a kumulatív jellegű, kötetformában kiadott központi katalógushoz. E kiadványokra az jellemző, hogy címleírásaik alapján tetszés szerinti számban kartonokat lehet rendelni a cédulákat előállító központi könyvtártól s országos gyarapodási jegyzékké csak később, e címleírások alapján bejelentő könyvtárak adatainak bejegyzése után, a megfelelő kumuláció elvégzésével válik a kezdetben egyetlen könyvtár gyarapítási jegyzékének tekinthető kiadvány. S mivel e típusnál az elsődleges cél a kartonok előállítása, természetszerűen vezetett ez oda, mint a Berliner Titeldrucke legújabb átalakítása: először készül el a nyomtatott cédula, majd csak ezután a kiadvány 4 . Ez a körülmény viszont a tájékoztatás gyorsaságát és frisseségét veszélyezteti. E főtípusok jellemzése talán bebizonyította, hogy a funkcióknem egyszer keresztezik egymást, azok szolgálatában néha csak sorrendi és mennyiségi különbség van. Még inkább elmondható ez ama feladatok gyakorlására, melyek az országos gyarapodási jegyzékek még mindig fontos, de lényegileg már másodrendű funkcióinak számítanak. Az első — nem gyakoriságban, de a „nemzeti" anyaggal való kapcsolata miatt •— az az eljárás, mely az illető ország szempontjából külföldinek tekintendő könyvek mellett a hazai könyvtermés címeit és adatait is közli s így a nemzeti bibliográfia határait is súrolja. A már többször említett washingtoni The National Union Catalog mellett tipikusabb példákat is hozhatunk fel: a svájci jegyzék először (1923) a Le livre Suisse mellékleteként jelent meg, a magyar központi címjegyzék húszas évekbeni változata a hazai kiadványok részletes címleírásait is közölte, az 1954-ben megindult spanyol kiadvány az idegen művek adatai mellett a spanyolokét is közli. 138
