AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Szentmihályi János: A bibliográfia és az irodalomtörténet

A bibliográfia és az irodalomtörténet* SZENTMIHÁLYI JÁNOS Régi gyakorlat valamilyen egységként kezelni egyfelől az irodalomtörténetet, bistoria litterariát, tudománytörténetet, másfelől pedig a bibliográfiát, a művek, az írók lajstromozását. Irodalomtörténet, história litteraria, tudománytörténet, könyvtörténet, bibliográfia, catalogus scriptorum állandóan egymás mellett előforduló fogalmak. Ezeknek egymásbafonódása, egymásrautaltsága már azért is nyilvánvaló, mert mindegyik fogalom tárgyi tartalma az írásba foglalt szellemi termékekkel kapcsolatos. Mindegyik fogalom valamilyen ezekkel kapcsolatos tevékenységet és egyben annak eredményét is jelenti. Létrejöttük és létezésük tehát egy másik fogalom, — író, irodalom, res litteraria, tudomány, könyv, nyomtatvány, — létezésétől függ. Ezeknek az elsődleges fogalmaknak összefonódottsága, egymásrautaltsága szükségszerűen a másodlagos fogalmak elegyítéséhez vezetett. A magyar irodalomtörténetírás történetét rendszerezni igyekvő szerzők, — ifj. JSzinnyei Józseftől, Tarnay Andorig, — bár szinte kivétel nélkül elismerik, kogy az irodalomtörténetírás célja a fejlődés bemutatása — életrajzgyűjteményekben, bibliográfiai összeállításokban keresik a magyar irodalomtörténetírás kezdeteit. A számbavétel, lajstromozás és a fejlődés bemutatásának együttes kezelése; e kétirányú, — és bocsássuk előre különböző funkciójú, — tevékenység elegyítése három okra vezethető vissza: 1. Maga a história litteraria nem tesz különbséget a fejlődés bemutatása és a lajstromozás között. Bacon fogalmazása szerint a história litterariának, mint a história civilis egy részének tárgya a tudományok és művészetek története, valamint mind annak leírása, ami a „res litteraria" körébe tartozik.

1 Tehát a könyvek, szerzők, akadémiák, iskolák leírása is. Nem vitás, a Bacon-i értelemben vett história litterariának is a fejlődés bemutatása, a „narratio de ortu et progressu" a célja,

2 mégis egy adott történelmi korszak könyveinek, szerzőinek számbavételét a Bacon-i fogalmazás alapján a história litteraria részének lehetne tekinteni. Ha azonban az írói életrajzgyűjtejrery vagy könyvlajstromozás hem egyetlen korszak szellemi termékeinek a számbavétele, úgy az már ilyen értelmezés szerint sem tekinthető história litterariának. * E tanulmány egy, a magyar nemzeti bibliográfia egyes problémáit tárgyaló összefoglalás bevezető része. 125