AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai
A nagykönyvtárak építésének új útjai TOMB OB TIBOR A könyvtárak építésével kapcsolatos elvek s az elvekkel összefüggő gyakorlat évszázadunk húszas-harmincas éveitől kezdve fokozatosan megváltoztak. Ez a változás jelenleg is folyamatban van. Ennek oka abban rejlik, hogy magának a könyvtárnak társadalmi funkciója is ma már jelentősen más, mint egy jó emberöltővel ezelőtt volt. A könyvtárt még ugyanúgy hívják, mint korábban, de feladata, szerkezete már nem a régi. E változásnak mélyreható oka, hogy a társadalom, amelyben az emberiség él, megváltozott. A ma embere sokkal inkább használja a könyvet, mint az előző nemzedékek. Megnőtt a könyv társadalmi jelentősége nemcsak irodalmi vonatkozásban, de tudományos téren is. A könyvtárak könyveket, folyóiratokat és még sok más állományféleséget gyűjtenek, rendeznek, feldolgoznak, tárolnak és feltárnak. A sokoldalú, korszerű reprodukciós technika szinte önti a sokféle nyomtatványt. A hagyományos könyvtári „anyag" mellett sokrétű dokumentációs „termék" is keletkezett, éppen a tudományos kutatásnak világszerte bekövetkezett módszertani elmélyülése és differenciálódása ' következtében. Világszerte sokféle könyvtártípus alakult ki a nemzeti, muzeális jellegű könyvtárak mellett, éspedig az egyetemi könyvtárak, a tudományos szakkönyvtárak, a kutatóintézeti, s a vállalati szakkönyvtárak. Szinte gombamódra nőttek ki a közművelődési könyvtárak. Mindezeket a könyvtártípusokat szervezett hálózatokba tömörítik s ahol könyvtárat telepíteni nem lehet, ott a „könyvbuszok", a mozgó könyvtárak teljesítik társadalmi kultúrálienevelő feladataikat. A világ bármely részén nyilvántartott bármelyik kötetről, vagy kéziratról mikrofilm vagy mikrokártya készíthető s könyvtárközi kölcsönzés útján az ilyen fényképészeti vagy egyéb úton másolt anyag bárhol elérhetővé válik. A fotókópia szolgálat lassan már elavulttá válik, hiszen csak kémiai és fizikai kérdés a nyomtatott normál-oldalnak gombostűfej nagyságúra való kicsinyítése. Bevonult a könyvtárakba a hanglemez, a hangszalag s az új eljárások (Xerox stb.) szinte naponként újabb és újabb lehetőségeket biztosítanak. A többmillió kötetes óriási könyvtárak, mint a moszkvai Állami Lenin Könyvtár (állománya közel 25 millió könyvtári egység), vagy a washingtoni Kongresszusi Könyvtár (hasonló nagyságrendű állománnyal) stb. mellett a 2—6 millió kötet állománnyal rendelkező könyvtárak ma már nem mennek ritkaságszámba. Az ilyen nagy könyvtár természetesen korszerű üzemszervezést követel. A könyvtár nemcsak a szellemi munka termékeinek a gyűjtőhelye, de egyben a szellemi munka jelképe is. A korszerű, nagy könyvtár bonyolult, sokrétű „nagy-