AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Vargha Balázs: „Csokonai Vitéz Mihály csalhatatlan jövendölései" (Apokrif Csokonai jóslatok kéziratban és ponyván)

az állítólagos Csokonai-jövendölést, 1866-ban azt írja, hogy ez az irat „minden háznál — hol csak írni tudó egyén van — találtatik ..."„... a tiszántúli kerületben a nép szentnek hiszi." u Nincs terünk arra, hogy a másolt változatok eltéréseit, egyezéseit elemezzük, talán nem is érdemlik meg ezek a naiv szövegek a filológiai feldolgozást. Az eltérések ellenére is kétségtelen a közös eredet. A későbbi kéziratok már nem 1811nél kezdik a sort, de meglelik a módját, hogy hitelesítő eseményekkel kapcsolják össze a kezdő évszámokat. A történelem néhány előre leírt évszámmal is megtette ezt a tréfát, hogy utólag beteljesítette. így például az 1866-ban nyomtatásban közölt változat azt jósolja 1867-re: „Az ausztriai házban új király jelenik meg." Ugyanez a szöveg más kéziratos változatokban is szerepel, tehát nincs okunk arra, hogy a közlőt lojális hamisítással, a kiegyezés előzetes propagálásával gyanúsítsuk. Egyszerűen véletlenről van szó, s ezek a véletlenek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Csokonai-jövendöléseket a tiszántúli nép „szentnek higyje". A Csokonai-jövendölések kéziratos elterjedése adhatta az ötletet ponyvanyomtatványok kiadóinak, hogy a nép hiszékenységéből hasznot húzzanak. Az 1876—1918 közti időben nyolc ilyen ponyvanyomtatványról tudok. A ponyvafüzetek különböző terjedelemben, s különböző szövegezésben adják a lényegében azonos jövendölés-sort. Több olyan kiadást láttam, ahol a Csokonaijóslatok már csak hely töltő anyagként szerepelnek „borzasztó gyilkosságok" leírása mellett. Más füzetekben viszont rövidebb-hosszabb versekkel, vagy prózai magyarázatokkal megbővítve találjuk meg az alapszöveget. Már a Cs. Szatmári közölte jövendölésekhez is járult egy rövid verses intés: „1897. Utolsó ítélet: egy akol és egy pásztor, s mennyei Jeruzsálem. Ekkor vége lesz az Egész nagy világnak. Ember! vedd gondolóra Mivoltát azoknak." A ponyvanyomtatványok egyrészének címlapján ajánló rigmust olvasunk, amelynek stereotíp bevezető sorai: ,,Ilyet senki más nem csinál: Csokonai Vitéz Mihály! Kinek nem is akad párja Ebbe a rongyos világba." A három legkésőbbi nyomtatvány — mindhárom mezőtúri kiadás — ezzel a rigmussal végződik: „örömre virradunk, akik ezt megérjük, Népünk haladását boldogságát nézzük. A népnek atyjai könyitnek a terhén, Hogy a szegénynek is úri dolga legyen." Az igényesebb ponyvaszerkesztők nem elégedtek meg effajta kurta verstoldalékokkal, hanem verses jóslatokat, sőt históriákat írtak a jövendölésekhez. Csokonai költő-híre is így kívánta, de a ponyva olvasóközönsége is igényelte a verses ráadást. 19* 291