AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Vargha Balázs: „Csokonai Vitéz Mihály csalhatatlan jövendölései" (Apokrif Csokonai jóslatok kéziratban és ponyván)

Az ismert legkorábbi nyomtatvány 1876-ban jelent meg ilyen címmel: „Csokonay Vitéz Mihály utazása az égbe és jövendölése. írta Ördögároki János . . . Nyomatott Bartalits Imrénél". A hangzatos álnevet használó szerző vérfagyasztó ós kedélyes motívumokat kever össze verseiben. A haldokló Csokonai ágyánál megjelenik csontváz alakban a halál, de Csokonai kívánságára huszárruhára cseréli át jelmezét. A Göncölszekéren felkocsiznak a mennybe, itt Mihály arkangyal megvendégeli újonnan érkezett druszáját. Csokonai az ismeretlen mennyei étkek helyett füstölt sonkát, túrósbélest s hasonló földi jókat kór, s meg is kapja a csikóbőrös kulaccsal együtt. Lelke fenn is maradt a mennyországban, testét, amely ott feküdt a halálos ágyon, eltemették ,,nagy cantussal". A fiókjában talált jövendölések így hangzanak. Ez a gyarló vers, amelyet hihetőleg egy félrecsúszott pályájú újságíró rögtönzött Bartalits nyomdász számára néhány forintért, kitűnően alkalmazkodott olvasóinak ízléséhez, s maradandó hatást keltett. Biztosra vehetjük, hogy több kiadást megért, s variánsai is születtek. Más évszámú példányát egyelőre nem találtam, de meglepő módon a szájhagyományból bukkantak elő. a versezet töredékei 1955-ben, a Csokonai-emlékezés pályázat során. Id. Szabó Vincze hajdubagosi lakos 79 éves korában írta le a Csokonairól szóló verseket. Mint kísérőlevelében elmondja, fiatal korában, tehát évtizedekkel ezelőtt Forroencsen kapta meg a Csokonai pokolbeli útjáról szóló könyvet, de csak néhány napig volt nála. Azóta is hiába kereste, de emlékezetből le tudja írni egyrészét. (Részletet közöltem belőle a Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítőjében, 1955. 1—2. m. 23. 1.) Témánk szempontjából az az érdekes, hogy a Szabó Vince emlékezetében megőrzött vers három fontos motívuma: a Halál átöltözése huszárruhába, az utazás a Göncöl szekerén és a mennyei lakomázás tartalmilag megegyezik az Ördögároki János néven 1876-ban kiadott ponyvanyomtatvány versével. A két vers alapanyaga azonban különböző. Az a „könyv" tehát, amelyet Szabó Vince olvasott, későbbi ponyvanyomtatvány lehetett, vagy az ő emlékezetében keveredett össze a Csokonairól szóló vers egy másik ponyvafüzet anyagával. Bizonyosat erről nem tudhatunk, mert olyan nyomtatvány nem került elő, amely több részletében megegyezik az 1955-ben lejegyzett szöveggel. Ez a példa mutatja, hogy ponyván megjelent Csokonai-jövendölések milyen mélyen megrögződtek a nép emlékezetében. A ponyvára került Csokonai-jövendölések nagyrészében feltűnik a fölényes, tréfálkozó hang. Mintha a szerző ezzel akarná demonstrálni, hogy az egész jövendölést ostobaságnak, népámításnak tartja. Űgy gondolkozhattak a szerizők, hogy aki ezt a tréfás zagyva szöveget komolyan veszi, az megérdemli, hogy ilyet kapjon, aki pedig nem hisz benne, az legalább mulasson rajta. Már az Ördögároki János nevével jelzett 1876-os füzetben is érzik a szerző szándékos distanciája a megverselt témától. Egészen nyilvánvaló ez az 1899-ben kelt mezőtúri jövendölésben. A bevezető vers az idézett stereotíp négy sor után így folytatódik: Benne van a világ vége, A háború meg a béke. Sárkány kígyó krokodilus <• Forradalom, szoczilizmus, Szóval annyi mindenféle Hogy öröm venni belőle. 292