AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
pénztárát a jóhiszemű hívők adományával feltöltsék. 226 Ismerjük továbbá Bornemisza egy további utasítását is 1503. január 9-ről 227 , amelyben ismét utasította az eperjesieket, hogy a jubileumi búcsú során begyűlt pénzt a kassai harmincadosoknak adják át. Erősen valószínűtlen, hogy a kincstár közismerten kétségbeejtő helyzetében közel fél évet várt volna ennek begyűjtésével. A korábbi sorozatos intézkedések időpontja a pénz begyűjtését illetően is mind azt valószínűsíti, hogy a jubileumi búcsút 1502. augusztus 22 után is folytatták. Feltehető, hogy talán 1503. január 5-ig, amint Rómában is a tervezett karácsony helyett csak ezen a napon zárták be — két évvel azelőtt — a szentévet, amint ezt már fentebb említettük. Azonban a szégyenletes játék a hívők jóhiszeműségével még ezzel sem fejeződött be. Miután a jubileumi búcsú hirdetésének lehetősége véglegesen elmúlt, más címet kellett adni ennek a pénzforrásnak. Nyilván ezen a gondolatmeneten haladhatott a legátus is, amikor 1503. március 16-án újabb körlevelet intézett országszerte a plébánosokhoz. 228 Isvalies ez alkalommal is arra hivatkozott, hogy sokan — elsősorban a határidő rövidsége miatt — a kivánt búcsút nem tudták elnyerni. így 1503. április 23-ig újabb lehetőséget nyújtott — ezúttal azonban nem a jubileumi búcsú formájában, ahogy ezt korábban tette — hanem csupán minősített gyónás formájában, az apostoli szentszék által e célra részére biztosított különleges kegyelmekkel. A bíboros e levelét csatolták azokhoz a királyi utasításokhoz, amelyeket néhány napra rá, március 19-ről keltezve küldtek ugyancsak szerte az országba. 229 Ebben Ulászló utasította az elöljárókat, hogy buzdítsák a népet, hogy minél többen kívánják átvenni a gyóntatólevelet (litterae confessionalis). Amit azután ezekért adnak, azt a korábban már rendszeresített ládákba helyezzék. A legátus ugyanis a búcsúlevelek értékét (pretium) a végvárak, különösen Jajca •és más boszniai erősség szükségleteire fordítani rendelte. Ezek pedig az ádáz török torkában vannak és gyakori támadásoknak vannak kitéve. Mindenesetre furcsa színjáték volt ez, amikor a törökökkel a békekötésben — amint ezt még alább látni fogjuk — elvben már megegyeztek. 1503. V. 1-ről kelt Ulászló újabb rendelete, amelyben utasította a ládák kulcsainak őreit, hogy mind a jubileumi búcsú, mind a gyontatólevelekből származó bevételt Bornemisza Jánosnak adják át. 230 A kincstárnok — a szokott módon — még aznap további utasításokat adott e rendelet vérehajtására. 231 Közben az általános európai helyzet egyre kedvezőtlenebbé vált a törökök elleni háború folytatása szempontjából. Mihsa nem volt hajlandó közvetlen segítséget nyújtani a harcokhoz. Hiába igyekezett Velence követe, Hieronymo Donato — aki hazánkban is tevékenykedett 232 — a császárt ennek szükségességéről meggyőzni. 233 Beszédét nyomtatott formában is kiadták, amelyben a szónok még Ulászló példájára is hivatkozott. 234 Ez természetesen — ismerve a király harckészségét — nem lehetett valami meggyőző. Miksa tehát támogatás helyett pénzt követelt Peraudi-tól, 235 a franciák zúgolódtak a kivetett tized miatt, stb. Egyes uralkodók ugyan még ez időtájban is támogatásukról biztosították Ulászlót, de csak írásban. így tett VII. Henrik angol király is 1502. május 27-én kelt leveleiben, amelyeket Budán tevékenykedő követe, Geoffrey Blythe révén juttatott el. 236 A háború azonban — a nagyszabású elgondolásokkal szemben -— egyre inkább ellanyhult. A németek és a franciák magatartása kiábrándítólag hatott. 266
