AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

Az itthoni viszonyok is egyre több csalódásra adtak okot. így pl. a bihari nemesek hatalmaskodása és a király elleni lázadása aggodalommal töltötte el magát a pápát is. A legátus útján tudtára adatta 1502 derekán Ulászlónak, hogy nem tűrheti a rend felbomlását a törökök elleni arcvonal egyik bástyájában, Magyarországon. A helyzet tisztázására kész akár a keresztes hadakat is igénybe venni.

237 Közben Velence érdekei is úgy alakultak, hogy az szükségesnek találta a törökök elleni háború befejezését. így azután 1502 nyarán megindultak a tájékozódó tárgyalások a béke megkötésére a portával, ahol erre nagy készség mutatkozott. Jóllehet hivatalosan erről a pápát nem tájékoztatták, a budai udvarnál tartózkodó Isvalies bíboros meglehetősen hamar értesült arról, hogy Somi Józsa tárgyal a törökökkel, és titkos követeket fogadnak. Október 19-én közölte a legátus a királlyal, hogy a béke megkötése szégyent és veszélyt jelentene. Felhívta figyelmét arra, hogy a követek küldéséhez ki kell kérnie a nemesek tanácsának véleményét.

238 Ulászló a béketapogatózásokról a legátust már korábban tájékoztatni kívánta,

239 amire azután november 4-én a velencei követ jelenlétében sor is került. Péter bíboros felháborodott ezen és szemére vetette az uralkodónak, hogy ígérete ellenére sem szállt táborba és a rendeket sem szólította fegyverbe. Közölte, hogy a szövetség értelmében a béke megkötéséhez a pápa beleegyezése elengedhetetlen. Minderről írásos beszámolót küldött a nuncius a pápának és utasítást kért a továbbiakra. Mielőtt azonban Péter bíboros említett tájékoztatója Rómába érkezett volna, Velence ottani követe december 8-án közölte a pápával köztársasága l>ékekötési szándékát. VI. Sándor nagy haragra gerjedt, hiszen nagyszabású terveinek teljes bukását látta ebben. Tegyük hozzá, jogosan. Másnap a bíborosok testülete előtt a követ megismételte bejelentését. A konzisztórium hiányolta a szövetségesek beleegyezését. Hamarosan megérkezett azonban Isvalies íentebb említett levele. Ennek alapján a pápa belátta, hogy céltalan lenne az ügyet tovább erőltetnie. December 14-én azután beleegyezett a béke megkötésébe, ha azt az összes keresztény fejedelmek nevében kötik meg a törökökkel. Időközben a legátus is megbarátkozott a békekötés gondolatával.

240 Ebben nyilván segítette őt a nyitrai püspökség javadalmainak elnyerése. Ulászlónak, ezt a kinevezését ugyan a pápa nem hagyta jóvá, de hamarosan kárpótlást kapott Isvalies a gazdagabb veszprémi püspökség javadalmaival. A béke megkötésének lehetőségével azután a velenceiek még ez év decemberében éltek. Közben a Budán tevékenykedő velencei követeknek ez alkalommal is sikerült megnyernie érdekeik támogatására Bakócz érseket. így volt lehetséges, hogy a magyarok, bár a tárgyalásokat — a hadi állapot idejére szóló évi 100 000 arany összegű velencei támogatás meghosszabbítása érdekében — egyre nyújtották, végül is elfogadták a béke megkötése után a köztársaság által ígért évi 30 000 arany támogatást. Érdekes ehhez azt is tudnunk, hogy a velencei követek titkos felhatalmazása eredetileg évi 50 000 aranyra szólt.

241 Ulászló magyarázkodásra Rómába titkárát, Beriszló Pétert küldte. 0 1503. január 20-án jelent meg a pápa előtt és arra hivatkozott, hogy a tatárok és az oroszok fenyegetik Lengyelországot: ezért fogadták el a töiökök békekezdeményezését. A pápa — jóllehet belenyugodott tervei meghiúsulásába — egyre neheztelt Bakócz-ra, aki — mint láttuk — a béke megkötése esetében is teljes 267