AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
A búcsúlevelekben használt antiqua típust Haebler repertóriumában 183 a 12. számmal jelölte és összehasonlításra alkalmas reprodukcióban is közreadták. 184 Nyomdászunk ezeket a betűket 1500 derekától használta. 185 A gótbetűkkel szedett búcsúlevélben három típust különböztethetünk meg: az egyikkel a szöveget, a másikkal a két feloldozási formula címét, a harmadikkal pedig az első szót (Petrus) szedték. A szövegtípust Haebler a 7., a címsorokét a 4., míg az első szóét a 9. szám alatt regisztrálta 186 . Ezek közül Winterburger legrégibb típusa a 4., amelyet már két 1495-re szóló naptárában is alkalmazott 187 . A 7. típust, akárcsak a már említett antiquabetüket, évszámmal ellátott kiadványban nyomdászunk első alkalommal 1500-ban használta. 188 A legfiatalabbnak a 9. típus tűnik: datált nyomtatványban eddig először az 1503 május 25-én befejezett Missale Pataviense kánonjából 189 ismertük. E búcsúlevelekben törtónt felhasználása e típus bizonyítható munkábavételének időpontját kb. egy évvel előbbrehozta. 190 Jóllehet valamennyi ismertetett búcsúlevél szövege azonos, azonban a gótbetűsek nem csupán a betűk formájában térnek el az antiquáktól: az előbbiek ugyanis a hagyományos fekvő alakban készültek. Ezzel szemben ilyen kiadványban, amely bizonyos rituális szöveget is tartalmazott, antiquabetük használata önmagában is igen szokatlan, amit még csak tetéz e búcsúlevelek álló formátuma. Mindkét jelenség figyelmet érdemel, mert az egyházi jellegű nyomtatványok tipográfiája rendkívül konzervatív: formátumot és betűtípust — legalább is a könyvnyomtatás első évtizedeiben — nem igen változtattak. Ugyanekkor azonban a betűtípusok kicsit liberálisabb kezelése nyomdászunknál nem egyedülálló. Winterburger ugyanis antiquáját még szertartáskönyvekben is használta 191 , amelyeknél pedig a gótbetűk használata e korban Íratlan szabály volt. 192 Végül eltérés van a kétféle betűtípussal készült búcsúlevelek között még abban is, hogy a gótbetűsek ismert példányai mind hártyára, az antiquák pedig mind papírra készültek. Nyomdai díszítést (iniciálé, lombard stb.) egyik búcsúlevélben sem találunk. Az egyetlen, nem a felsorolt betűtípusokkal nyomott szöveg az antiquakiadások „Petrus" kezdőszava, amely mindhárom variánsnál egy keveset eltér egymástól. Tekintettel arra, hogy Winterburger csupán egyetlen antiqua betűtípussal rendelkezett, a kiemelt szavakat kénytelen volt külön elkészíteni. Ezt erősítik meg maguk az egyes betűk is, mert ezek — mint már említettük — mind a három esetben mások és mások. Ezt az eltérést különösen jól lehet érzékelni a betűszárak végződéseinél. így világos, hogy ezek nem azonos alakú, öntött fém-, hanem egyedileg vésett fabetük, amelyek minden kiadásban eltértek egymástól. Ez, valamint az a körülmény, hogy az „R" és „V" betűk — különösen az 1502. évszámú kiadásnál — egymás fölé hajolnak, valószínűvé teszik, hogy nem különálló, összerakható fabetüket, hanem egyetlen fakockába vésett „Petrus" szót használtak kiadásonként. Amint már említettük az antiquatípussal készült búcsúlevelek általunk ismert valamennyi példánya papírra készült, amelynek szélessége 21—23 cm, magassága pedig 31—33 cm között váltakozik. (A két hártyapóldány mérete 20x29, ill. 19x29 cm.) Három példányban 193 vízjelet is találunk, amelyek egy szöUőfürtöt ábrázolnak elcsavarodott száron. Az ilyen vízjelű 194 papírok Svájcban készültek ezekben az években. 195 A régi osztrák nyomtatványok LangerDolch-iéle bibliográfiájában két helyen bukkanunk hasonló vízjelre: az 1500262
