AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

A következő években sűrűsödnek a betiltások. Betiltott verseskötet 1938-ból Varga Ferenc Szabadon című könyve. Egyszerű proletárversek: Béna gyermek a napon, Epítkerés, A diktátorokhoz, Ének a toledói ötszázról, Nem akarunk háborút. Ezek a címek elárulják a költő világnézetét, s ha a versek igen gyengék is, mondanivalójuk félreérthetetlen. A Magyar Katona Újság 1938. dec. 4-i számában olvashatjuk: „Eliítéltek egy költőt, mert izgatott a fegyveres erő ellen. Az elmúlt esztendőben Her ez György kiadott egy verseskötetet, melyben A derék kannibálok című versében kifakadt a fegyveres erő ellen. Pattog a zene, az utca harsány, amint menetelnek Vállukon fegyver. Az ablakból nézem őket, pereg a dob, azután kong, Kong minden, köröttem fordul a világ és már is A csendes óceán szigetén vagyok, Hol óriási füvek és kövér fák közt Fekete bőrű testvéreim Szép fehér fogakkal készülnek a lakomára. Óh dicső kannibálizmus, hogy is tudnék én rólad méltón énekelni! Három foglyot ejtettek a harcban, Most három szomorú emberke Megadással és egykedvűen várja sorsát. Éhesek a kis fekete gyermekek és a fekete hajadonok, Csillog a szemük, ahogy nézik a három foglyot És a konok öregek készítik már a tüzet. Mert nem hiába és ok nélkül ölnek le ők három embert, Mint mi, civilizáltak, ezret és ezreket. Ők nem hagyják rothadni célnélkül isten teremtményeit, Ölnek ők, mint az éhes állatok és a buja természet, Ölnek ők, mert így parancsolja a félelmes Papgályfejű isten, kinek kell az eledel, Épp úgy, mint varázslóinak és éhes mindnyájunknak. Óh de mi, mi csak irtjuk egymást haszontalanul S a legyilkoltak milliói hevernek körülöttünk. Dicső kannibálizmus! A fekete fejedelem asszony Szerelmes tekintettel emeli maga elé Szépen formált szívét az egyik fogolynak Talán hálásan is emlékszik szegényre, Amint kemény és villogó fogai őrlik most a szivét És a többi falatozó feketék Megbékélve, jóllakottan simogatják szemükkel egymást, Érzik: ingere és jó íze van így a világnak. Az óriási füvek közt alszom, tompán kong az ég, Sötétedik, forog, forog velem a világ És én szegény, nyomorult európai, Gázbombák és tankok bús földjének fia Ijedten kukkantok ki az álmok dunyhái alól: Eljutunk-e mi is az Ősi Kannibálizmushoz, Mely szebb és ártatlanabb a mieinknél És ujjé!!! Az emberevők faját tisztán őrizte meg mindmáig. (A derék kannibálok) 15 Évkönyv 225