AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Az ügyészség fegyveres erő elleni izgatás címén vádat emelt ellene . . . Hercz azzal védekezett, hogy ő csak a gázbombák és a harckocsik ellen emelt szót, Ezzel szemben a törvényszék megállapította bűnösségét és egyhavi fogházra ítélte. Hernádi (Hercz) György első kötete, mint már említettük, az emigrációban, 1921-ben jelent meg. Harcát folytatja hazatérése után is (1934), s hogy e harcnak fele sem volt tréfa, azt mutatja 1938. évi elítéltetése. A sanzonszerző Hármaik Imre 1938-ban megjelent, Én már egyszer éltem c. kötetét — szerző első verseskötete — egyetlen verse, a pacifista szellemű Szegény húszévesele miatt tiltották be. . . . Én húsz éves is voltam, de húszesztendős korban csak húszesztendős voltam. S ma húszévest ha látok, mint elátkozott átok úgy nehezedik rajok a vének szörnyű gondja A múlt virágos dombja s a jövő tarka völgye előttük ismeretlen, mint az irokézek földje! . . . Én azt mondtam, hogy csinn, meg stukk, meg azt, hogy diabolo. Ók azt mondják, hogy deviza, meg azt, hogy golyószóró. Én azt mondtam, hogy csúzli, srác, meg azt, hogy panoráma, Ők azt mondják, hogy sárgagáz, meg arbitrázs, meg ráta! . . . Hát nem!!! Hát nem kell semmisem! Mi nem kívánunk lenni sem, mi korszerint is vének, csak ezt zengi az égbe fel e könnyvirágos ének, ha már az ember úgy is embertársa vérét issza, az Ifjúságnak add Uram az Ifjúságot vissza! Kassáh Lajos 1926-ban tért haza az emigrációból. Anyám cimére c. prózai kötetében közzéteszi egy kínai vers fordítását. A szabadkai Híd 1938. ápr. 4-i száma hírül adja: „Kassák Lajost, az ismert írót elítélték Magyarországon, mert egy kínai katona versét közölte!!" A gárda voltunk és az ólsereg, így harcoltunk száz császárért veled, mit bántad ezt? Vérünk rőt harmatával locsoltad mind a nyári réteket, tábornok! Tábornok! Mi voltunk a császár oszlopa, mikor halálba küldött ostoba parancsod s ifjú sziveinknek bűzhödt varjak hasában lett az otthona, tábornok! 226