AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

reket. . . Óh, szigorú ügyész és bíró urak, hol van itt a vallásellenesség, mivel gyalázza meg a költő itt a vallási tiszteletet. . . Aki ismeri a nép mai életét, tudhatja, hogy a szegény emberek nagy nyomorúságukban szívesen gondolnak a szegény názáreti ácsmester üldözött, és megfeszített fiára . . . Különösebb kommentár nélkül közöljük a harmadfokú döntést: „A MAGYAR KIRÁLYI KÚRIA a sajtó útján elkövetett izgatás büntette és vallásgyalázás kihágása miatt Illyés Gyula ellen indított bűnügyet, melyben a budapesti kir. büntetőtörvényszék 1938. évi április hó 22. 13877 napján B. XXXV — /13. szám alatt, a budapesti kir. ítélőtábla pedig közvádlónak, továbbá vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1938. évi nobember hó 25. napján B. XI. 705 /18. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló, vádlott és védő részéről használt, semmisségi 1938 panasz folytán nem nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmisségi panaszokat elutasítja. Indoklás. Semmisségi panaszt jelentett be: 1. a kir. főügyész a Bp. 385. par. 1. a., pontja alapján az ítélet felmentő része ellen, 2., a vádlott és a védő a Bp. 385. par. 1. a., pontja alapján az ítéletnek a bűnösséget megállapító rendelkezése ellen. A semmisségi panaszok alaptalanok. Az alsófokú bírói ítéletek helyes és tüzetes okfejtését magáévá téve, a kir. Kúria is úgy találta, hogy a „Megjelenik" című vers. a rom. kath. hitfelekezet vallásos tiszteletének egyik tárgyát Szűz Máriát, sajtó útján, tehát nyilvánosan is közbotrányt okozó módon meggyalázza és így a Kbtk. 51. §-ába ütköző sajtó útján elkövetett kihágás tényálladékát magában foglalja. — Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn a versért sajtójogi felelősséggel vádlott bűnösségét megállapították . . . A „Dózsa György beszéde a czeglédi piacon" című költemény Dózsa Györgynek tulajdonitott beszéd alakjában lázító hangon támad a nemesség ellen, amelyet azzal vádol, hogy kegyetlenül visszaél a parasztság alávetett helyzetével. Minthogy azok a visszaélések, amelyek miatt a vers a nemességet ostorozza, a parasztságnak a jobbágyság intézményén alapuló alávetett helyzetével függnek össze, az alsófokú oíróságokkal egyezően a kir. Kúria is úgy látta, hogy a vádbeli sajtótermék nem egyéb, mint költői formában megrajzolt történelmi életkép, amelynek a mai viszonyokra alkalmazható vonatkozásai nincsenek és így abban sem az osztály ellen irányuló izgatásnak, sem más bűncselekménynek alkotó elemei nem ismerhetők fel. — A vádlottnak e részbenvaló felmentése tehát törvényes. A bűnösség megállapítása illetőleg a felmentés miatt bejelentett semmisségi panaszok e szerint alaptalanoknak bizonyulván, azokat a Bpn. 36 §-ának első bekezdése értelmében el kell utasítani. Budapest, 1939. évi június hó 21. napján. Kvassay Gyula sk. tanácselnök. Dr. Soóky József sk. előadó Dr. Szolnok Jenő sk. Dr. Ruhmann Emil sk. Dr. Tóth István sk. A kiadmány hiteléül: Fodor Ferencné kir. kúriai főtiszt." 1938 és 1944 között húzhatjuk meg az utolsó cenzúra-szakasz határvonalait. 17 esetben csapnak le költői művekre. Megfigyelhetjük, hogy szinte csupa politikai ügyről van szó. Horthy-Magyarország fegyverkezik, és háborúba indul a nagy szövetséges, a Führer és a még szere tettebb szövetséges, a Duce oldalán. Költőink felemelik szavukat az ostoba politika ellen. 224