AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Üldözött költészet KITILTOTT, ELKOBZOTT, PERBE FOGOTT VERSESKÖTETEK A HORTHY-KORSZAKBAN MARKOVIT8 GYÖRGYI A költészet nem a Horthy-korszakban vált először veszélyessé az uralkodó osztályok számára. „Óh szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák ..." — írja Petőfi A költészet című versében 1847ben. Közismert igazság, hogy éppen azért, mert a politikusok századokon át a nép ellenére politizáltak, hazánkban a költészet fejezte ki legerőteljesebben a nemzet legjobbjainak vágyait, törekvéseit s vált az egész dolgozó nép szószólójává. A legnagyobbak tollából már a múlt században is együtt hangzott a nemzeti és a társadalmi haladás igénye. A szocialista költészet kezdetei a századfordulóra nyúlnak vissza. A valóban osztályharcos költészet azonban a Tanácsköztársaság leverése után született meg. Ebben az időben már nem csak egyes verseket, de egész köteteket tiltott el az olvasótól a rend kultúrőre: a cenzor, az ügyész. A horthysta cenzorok elsősorban a nyíltan osztályharcos költészetre figyeltek fel. Marx Viták a sajtószabadságról c. cikkében azt írja, hogy „az ellenzék mutatja egy társadalom színvonalát". (Karl Marx és Friedrich Engels Művei. I. köt. 1957. 38. 1.) A szemben állók osztályhelyzete és kritikájuk tartalma élesen megvilágítja a kritizált társadalom igazi arculatát. A marxi megállapítás igazságát bizonyítja a Horthy-korszak kulturális ellenzéke is. Bátran állíthatjuk, ha csupán az üldözött irodalom s ezen belül a költészet ismeretében kellene megítélni a korszak osztályjellegét, társadalmi lényegét, ugyanarra a következtetésre jutnánk, mint amire a történetírás jutott a gazdasági és politikai dokumentumok alapján: a Horthy-rendszer szűk osztálybázisra támaszkodó, népellenes, fasiszta jellegű diktatúra volt. Eddigi adataink szerint mintegy 55 haladó szellemű baloldali verseskötetet tiltottak be, koboztak el, illetve sújtottak a postai szállítás jogának megvonásával, kitiltással. Az egyes tiltott versek számát nehéz, szinte lehetetlen megállapítani, így együtt a költészetet sújtó retorzió — az egész üldözött irodalomhoz viszonyítva (mintegy kétezer könyv) — látszatra nem jelentős. De ha tekintetbe vesszük, hogy a kiadók általában tőkés kézben voltak, s verskötetek megjelentetése nem jelentett „üzletet", hogy voltaképpen az egész tárgyalt időszakban kevés verseskötet jelent meg, azok közül is sok a szerző kiadásában; továbbá, hogy a kényszerrendszabályok sorában a megfélemlítésen, az elkobzáson és vádemelésen túl jelentős szerepet játszott a cenzúra léte: egész kötetek megjelenésének úgynevezett szelíd megakadályozása, megjelenő kötetek megcsonkítása — általában: a „keresztény nemzeti" kultúrpolitika egész nyomasztó légköre, mely sűrűn ezópusi utakra kényszerítette a költőt — 185