AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - V. Windisch Éva: Megjegyzések az ETO 93/99 Történelem főrészének kérdéséhez
szakban találja meg (1958. 10—12. sz.), A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai c. kötetet azonban a 331-ben (1956. 3. sz.), Leontyev művét pedig (A munkásosztály helyzete és harcai a kapitalizmusban) a 32-ben. Ezek az elhelyezések teljesen megfelelnek a főtáblázatok előírásainak; a kutatót mégis zavarba hozzák. Mindezek a nehézségek véleményem szerint egyetlen forrásból táplálkoznak. Az ETO ugyanis a tárgyhoz való ragaszkodás követelményével számos esetben — s éppen a történeti művek szakozásakor a legnagyobb mértékben — úgyszólván megoldhatatlan feladat elé állítja a szakozó könyvtárost. Viszonylag rendkívül csekély ugyanis azoknak a történeti műveknek a száma, melyek egy vagy akár két tárgy alapján kielégítő módon meghatározhatóak: a történeti művek nagy része — s éppen mai történetírásunkban — politikai, társadalmi, gazdasági, sőt gyakran ideológiai kérdéseket együttesen tárgyal, hiszen éppen az összefüggések keresésében látja egyik fő feladatát. Nem elégedhetik meg egy politikai esemény egyszerű bemutatásával: kísérletet tesz arra, hogy gazdasági-társadalmi alapjait is megkeresse, szükség esetén bőven elemezze is. Megfordítva: egy gazdasági kérdés kutatója szükségesnek fogja érezni a leírt jelenség társadalmi hatásának s ideológiai vetületének felmérését. Az összefüggések általános felvázolásának folytatása helyett azonban vizsgáljuk meg állításunk helyességét egy-két példán. A főtáblázatok bevezetése, mint említettük, egy Magyarország XIX. századi szónbányászatának történetével foglalkozó művet hoz fel példaként, hangsúlyozva, hogy e műben a szénbányászat a tárgy, tehát az osztályozás elsődleges eleme. Nem ilyen egyszerű azonban a kérdés, ha a fiktív példát egy konkrét művel vetjük össze. 1952-ben jelent meg Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története c. műve. A 256 lapos kötet első harmada valóban elsősorban bányászati szakkérdésekkel foglalkozik (I. A pécsvidéki szénmező felfedezése és az első vállalkozások 1808-ig. II. A szakszerű bányaművelés kezdete 1808-tól 1852-ig. III. A pécsvidéki kőszénbányák koncentrációja (A Dunagőzhajózási Társaság szénbányavállalatának birtoktörténete 1852-től 1944-ig). IV. A termelés a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki szénbányáiban.), — bár bizonyos vonatkozások más szakterületekre is utalnak: a műnek ez a része a magyarországi kapitalizmus kialakulásának kutatója számára csakúgy hasznos forrás, mint a magyarországi belföldi és külkereskedelem történetének kutatója számára (utóbbit A termelés értékesítése — piackérdés c. alfejezet érdekli), s a magyarországi vasútépítések történetével foglalkozó kutató szintén talál benne néhány speciális adatot; nem is említve azt, hogy a birtoklás kérdésének tárgyalása a mű egyes részeit a Bányabirtok (333.8) szakcsoportba utalja. A mű második harmada az ,,A munkás" c. fejezet a munkásállománnyal és a munkateljesítménnyel, a bányászok egészségügyi viszonyaival, a balesetekkel, a munkásbiztosítás kérdésével, a munkástelepekkel s a munkásművelődéssel foglalkozik, — tehát nem kis részben a 3 főosztály különböző pontjain elhelyezendő kérdésekkel. A mű utolsó harmada: „Munkásmozgalom: párt- és szakszervezkedós — sztrájkok" — ismét csak a 3 főosztályba tartozik. Nagyjából hasonló eredményre jutunk Babies András másik bányászattörténeti művének (A komlói kőszénbányászat története. Pécs 1958.) vizsgálata alapján. A 270 lapnyi szöveget tartalmazó kötetben több mint 100 lap foglalkozik a bányászok 1892—1944 közötti életével és harcaival; a mai Komlóról 144