AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - V. Windisch Éva: Megjegyzések az ETO 93/99 Történelem főrészének kérdéséhez
szóló 100 lapban pedig kb. 60 lap tárgyalja a munkaverseny, újítómozgalom, munkamódszerátadás, szakoktatás kérdéseit, s a komlói bányamunkásság életkörülményeit, kulturális viszonyait, — tehát a mű nagyobbik fele nem szorosan véve a bányászat tárgykörébe vág. E két példával sikerült talán éreztetnünk mai történeti irodalmunk komplex jellegét, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy mű tartalmát tárgy szerint kiválasztott egy vagy akár több szakszámmal megnyugtató módon kifejezzük. Nem látszik teljes értékű — és gyakorlatilag keresztülvihető — megoldásnak az sem, hogy a tárgy szerint kiválasztott szakszámok számát szaporítsuk. A megoldás kézenfekvő: minthogy mindezek a kérdések a történettudomány széles területének részei, a történeti vonatkozásokat tartalmazó műveknek — a tárgy szerint adódó főosztályon kívül — elhelyezése a 93/99 főrészben is, s ennek .a kettős beosztásnak határozott követelményként való kimondása. Ilyen módon a múlt kérdéseivel foglalkozó kutató együtt találja ,,az odatartozó irodalom teljességót", s bizonyos lehet affelől, hogy tárgya szempontjából lényeges művek nem kerülik el a figyelmét. Hogy példánkat folytassuk: a kapitalizmus történetének vagy a munkásmozgalmak történetének kutatója nem kényszerül arra, hogy a 3 és 6 főosztályban széttagolt anyagot aprólékos munkával összegyűjtse, hanem a 9 főosztályban elrendezett anyagból válogathat. Változatlanul kedvező marad ugyanakkor annak a kutatónak a helyzete, akit egyetlen szűk szakterület történetének kérdése — például a szénbányászat technikai fejlődése Magyarországon — érdekel. Javasolt megoldásunkat annál is egyszerűbben keresztülvihetőnek érezzük, mivel a Történelem szak kérdésének megoldatlansága mellett az ETO szakirodalma — több-kevesebb hangsúllyal — már gyakran rámutatott valamiféle kisegítő megoldás alkalmazásának lehetőségére is. 15 Hogy mégis szükségesnek éreztük e kérdések ilyen részletességű tárgyalását, ennek oka az, hogy e lehetőségekkel szakozási gyakorlatunk nem élt kielégítő mértékben: az ETO táblázatainak kiadása nem említi azokat a módszereket, melyek segítségével a teljes történeti anyag a 9 főosztályban egyesíthető; a Magyar Nemzeti Bibliográfia a legújabb időkig nem alkalmazott utalásokat, s ezek 1959 óta történt bevezetésével sem vált még a Történelem szakanyaga teljessé (pl. az 1959-ben megjelent, a Tanácsköztársaság történetét különböző szempontok szerint megvilágító nagyszámú műnek csak töredéke kapott első helyet vagy utalást a 93/99 főrészben); s a tárgyuk szerint elhelyezett történeti művek szakszámai között kettős vagy többszörös szakozás esetén sincsen egyetlen olyan szakszám sem, amely a 93/99 főrészben való elhelyezést írná elő. 16 Űgy véljük, hogy a kérdés ilyetén háttérbe szorulásának okai között bizonyos elvi tisztázatlanságok a döntők. S hogy e tisztázatlanságok felszámolására a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség — legalább is tudomásunk szerint — nem tett kísérletet, ezt eléggé magyarázza az a körülmény, hogy a természettudományok hatalmas iramú fejlődése igen sokoldalú tevékenységet követel meg, s eltereli a figyelmet a nem közvetlenül mutatkozó problémákról. A szovjet könyvtárosok viszont — nem kis mértékben a 9 főosztály helyzete s az ebből fakadó problémák folytán — az egész decimális rendszert elvetendőnek találták, s új, a társadalomtudományok igényeit eleve jobban szem előtt tartó osztályozási rendszer megkonstruálásának munkájára vállalkoztak. Ha azonban a 9 főosztály problémáját az ETO keretein belül kívánjuk megoldani, nem zárkóz10 Évkönyv 145