AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Kókay György: Könyvtárhasználati vizsgálatok az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában

akár az esetleges helytelen igények helyes irányba terelésével, akár pedig az olvasásnak és a könyvtárhasználatnak olyanok körében való népszerűsítésével, akiknél ilyen igény még nem jelentkezett. 2. Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára sorrendben a könyvtár második leglátogatottabb gyűjteménye: olvasótermében évenként kb. 25 ezer olvasó fordul meg, akik több mint 100 ezer kötet hírlapot és folyóiratot használnak. Ez azt jelenti, hogy ha olvasói számában el is marad a két könyv-olvasóterem használóinak számától, de a kikért és olvasott anyag mennyisége szempontjából csaknem eléri az általános-, és a tudományos könyvolvasótermekben együttesen használt könyvek számát. A Hírlaptár e nagyfokú látogatottságáig és anyagának ily méretű kihasználásáig hosszú volt az út. Ismeretes, hogy noha a Széchényi Könyvtár már alapításától kezdve tartalmazott hírlapokat és folyóiratokat, mégis elsősorban Szinnyei József előrelátó felismerésének és tevékenységének köszönhető a magyar hírlapok gyűjteményének teljessé tétele és a Hírlaptár megalapítása.

2 Szinnyei — mint azóta beigazolódott: valóban szinte korát megelőzve — Európában az elsők között ismerte fel azt a jelentős szerepet, amelyet a hírlapok játszanak a különböző történeti kutatások szempontjából. De az akkori Széchényi Könyvtárat illető bírálataiban nemcsak azt hibáztatta, hogy a Nemzeti Könyvtár hírlapgyűjteménye nagyon hiányos, hanem azt is, hogy a könyvtár a meglevő lapokat sem tudja a kutatók rendelkezésére bocsátani, mert azok „igen mostoha sorsban részesültek": összecsomagolva, hozzáférhetetlenül hevertek a könyvtár raktáraiban. Es noha 1884-ben Szinnyei irányítása mellett komolyan megindult a munka az akkor alakult Hírlaptárban, és ennek következményeképpen fokozatosan elkezdődött a periodikáknak az olvasók számára való feltárása — 1884/85-ben 1070 hírlapolvasó fordult már meg a könyvtárban! — mégis az olvasók és a használt kötetek száma aránylag csak lassan emelkedett, és még 1920-ban is csak 1640 olvasónál és 4110 hírlapnál, 1930-ban pedig 4679 olvasónál és 12 244 hírlapnál tartottak. E lassú fejlődést a polgári és fél-feudális művelődési politikán kívül még az a körülmény is indokolja, hogy az államtól csak igen szűkös anyagi támogatást kapott könyvtár nem győzte a beáramló hatalmas tömegű periodikaanyag feldolgozását és köttetését. Ez, valamint az állandóan napirenden levő raktári problémák — a gyűjtemény rendszerint több különböző, nem egyszer csak igen körülményesen hozzáférhető helyen volt elhelyezve •— mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Hírlaptár a felszabadulás előtt nem tudta kellően kielégíteni az olvasók igényeit. Az OSzK hírlap- és folyóiratgyűjteményének az olvasók és kutatók számára való hozzáférhetővé tétele szempontjából legfontosabb mozzanat a hírlaptári olvasóterem megnyitása volt 1950-ben. Ekkorra voltak együtt azok a feltételek, melyek lehetővé tették végre azt, hogy a könyvtár Hírlaptárának a gyűjteménye teljes egészében, a nap nagy részében rendelkezésére álljon minden olvasónak. E változás motorját művelődéspolitikánknak a szocializmus felé fordulásában kereshetjük. A másik feltétel az volt, hogy az állomány végre együtt volt, hozzáférhető állapotban. Az új olvasóterem pedig lehetővé tette, hogy a kedvező lehetőségek között a periodika-gyűjteménnyel kapcsolatban is megvalósuljon az, a Évkönyv 129