AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Kókay György: Könyvtárhasználati vizsgálatok az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában

ami az egész könyvtárt jellemezte ekkor: nemzeti könyvtárhoz méltóan, szélesebbre tárta kapuit az olvasók és a kutatók előtt. A hírlaptári olvasóterem 10 éves fennállása bebizonyította, hogy milyen jelentős társadalmi igényt elégített ki: megnyitásától kezdve hamar népszerűvé vált, és már 1953-ban majd hatszor annyi volt a periodika-olvasók száma, mint 1933-ban. Megnyitásától kezdve, télen-nyáron egyaránt csaknem ugyanaz a kép fogadja az olvasóterembe lépőt: a terem zsúfolásig tele van olvasókkal, akik előtt gyakran tornyokban állnak a kikért kötetek. Kíséreljük meg e képet alaposabban szemügyre venni; s nem elégedve meg csak a látszattal, próbáljunk meg alapos vizsgálat után felelni ezekre a kérdésekre: kik használják e gyűjteményt, hányan, milyen célból?, és: mit olvasnak ebben az olvasóteremben? Hogy e kérdésekre felelni tudjunk, el kell döntenünk: az olvasók vizsgálatára rendelkezésünkre álló lehetőségek és módszerek közül melyiket választjuk. Anélkül, hogy elvitatnánk a kérdőíves vizsgálatok bizonyos értékeit, úgy gondoltuk, hogy a mi esetünkben a statisztikai módszer segítségével messzebb juthatunk. Amikor Lengyelországban előtérbe kerültek az olvasók tanulmányozásának problémái, rámutattak arra, hogy az olvasás tanulmányozásánál és az olvasókkal kapcsolatos vizsgálatoknál elsősorban a statisztikai módszerekkel lehet biztosítani a vizsgálatok reális eredményét, objektivitását és megfelelő színvonalát.

3 Pszichológiai érvekkel támasztották alá, hogy a kérdőívek, valamint egyéb írásbeli vagy szóbeli beszámolók az olvasók részéről szubjektív jellegűek és kisebb értékűek, mint bármilyen objektív adat az olvasásról. Többet mond és megbízhatóbb az olvasók olvasótermi kérőlapja, vagy kölcsönzési térítvénye, mint szóbeli vagy írásbeli közlése arról, hogy milyen műveket kedvel. E külső hatásra adott válaszokban ugyanis az olvasók jelentékeny része — tudatosan vagy tudat alatt — de meghamisítja a valóságot. De a mi esetünkben a gyűjtemény jellege is megnehezítené a kérdőíves olvasó-vizsgálatot. E módszer egyik alapvető követelménye ugyanis az, hogy a feltett kérdések egységesek, tehát a kapott válaszok összehasonlíthatók, lemérhetők legyenek. A könyvtárakban, különösen közművelődési könyvtárakban végzett igénykutatások esetében a leggyakrabban feltett kérdések: kinek a műveit,. vagy pedig: milyen műveket szeret legjobban olvasni? — egységesen minden olvasó számára feltehetők, és a kapott válaszok összevethetők. A mi esetünkben azonban hírlapokról és folyóiratokról van szó, melyek tartalma igen sokrétű. A Hírlaptár olvasói többnyire nem egy-egy hírlapot vagy folyóiratot olvasnak végig, hanem valakinek azokban található valamely cikkét, vagy tanulmányát. Kétségtelen, hogy lehetne bizonyos fajta kérdéseket itt is felvetni, de ez véleményünk szerint csak távolabbi, és bizonyos fokig részletkutatások tárgya lehet. Ami számunkra pillanatnyilag a legfontosabb és legérdekesebb, arra nézve jóés megbízható (mert dokumentumokkal alátámasztható), objektív választ a könyvtári statisztika adataiból kapunk. E könyvtári statisztikai adatokat, melyeket helyenkint kibővítettünk bizonyos kiegészítő adatgyűjtéssel, az alábbiakban úgy kívánjuk csoportosítani, hogy azokból a lehető legtöbbet állapíthassunk meg a Hírlaptár olvasóinak számáról, érdeklődéséről, igényeiről. Az adatokat egybevetjük a Széchényi Könyvtár többi olvasótermének, meg más fővárosi nagy könyvtár folyóirattárának használati statisztikájával, hogy összehasonlítás révén is tisztább képet kapjunk olvasóinkkal kapcsolatban, és könnyebben vonhassuk le a szükséges tanulságokat. 130