AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

ber 1-től 1860 áprilisáig 30 hosszú cikket jelentetett meg, de volt még „10 vagy 12, melyeket más lapok az én műhelyemből indult cikkek után meritettek".

32 A brüsszeli iroda a hazával állandó kapcsolatot tart, Magyarország felé is továbbít híreket. Az októberi diploma kibocsátása adja meg Kossuth számára a jelt az élénkebb otthoni tevékenységre; a külföldi lapokban gondosan elterjeszti, hogy a tervezett megegyezést Magyarország nem fogja elfogadni.

32 A kiegyezés elleni harc már 1860-ban megkezdődik; a német— osztrák háború, meg a lengyel felkelés már másodrendű jelentőségű Kossuth publicisztikája szempontjából: a középpontba a Deák ellen vívott küzdelem kerül. A. kiegyezés ellen A 67-es kiegyezés az akkori Európa osztályerőviszonyai közt elkerülhetetlen volt, „azokat a kérdéseket, amelyeket alulról, forradalmi-népi erőkkel nem lehetett megoldani, megoldották felülről, az abszolutizmus és a burzsoázia paktuma útján".

34 Kossuth a kiegyezés tervével a dunai konföderáció tervét szegezte szembe, amely a kelet-európai népek együtt élésének kétségtelenül leghaladóbb programja volt, de a hatvanas évek társadalmi feltételei között megvalósítása nem sikerülhetett. A konföderáció tervének története még a szabadságharc idejére nyúlik vissza. A Marc^ius Tizenötödike már 1849. március 6-án le akarja fektetni egy föderális respublika alapjait

35 és 1849. július 14-én a forradalmi kormánynak Bálcescuval és Bolliackal kötött megegyezésében benne van a konföderáció csírája.. Kossuth 1851 -ben már megküldte a tervezett államszövetség alkotmánytervezetét Macimnak, és Telekinek.

36 1862-ben Canini olasz publicista Kossuthtal való beszélgetés alapján írásba foglalta Kossuth véleményét a tervről; a kéziratot Kossuth megküldte Helfj Ignácnak is azzal, hogy Allean^a címmel Milánóban kiadott lapjában részletekben ismertesse a terv elgondolását. Helfy tévedésből az egész kéziratot közölte, amit később Kossuth rosszalt, mert jól látta, hogy Magyarországon éles ellenállást fog kelteni azokban, akik Ausztriával szeretnének megegyezni. A tervet nem tagadta meg, csak nyilvánosságra hozatalát nem tartotta helyesnek az adott körülmények között.

37 Mint publicista, jól érezte, hogy a terv befogadására sem a hazai, sem a nyugati közvélemény nem érett még meg; mint államférfi azonban teljes egészében fenntartotta a tervet, amely természetes következménye a függetlenségi nyilatkozatnak, a magyar függetlenség továbbfejlesztése, a kelet-európai népek szabad együttélésének alapja, szemben az abszolutizmussal. Kossuth az októberi diploma kiadásától kezdve — noha tovább folytatja diplomáciai akcióját az olaszországi és lengyelországi mozgalmakkal meg a német—osztrák konfliktussal kapcsolatban — egyre nagyobb mértékben fordul a hazai viszonyok felé és előre látja az elkövetkező publicisztikai küzdelmet a megegyezés híveivel szemben. Az eddigi általános osztrákellenes propagandával ellentétben az osztrák—magyar kiegyezést helyezi nyugati agitációja súlypontjába is. És különösen fontos, hogy míg a külföldön saját sajtóorgánumot sohasem alapított, most szükségesnek tartja, hogy az otthon meginduló küzdelemnek sajtója is legyen. Már egy 1862. január 1-én 350