AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

Jósikán keresztül Magyarországra küldött üzenetében különösen lelkére köti barátainak a titkos sajtót. „Ennek okvetlenül lennie kell: működni placardokkal, röplevelekkel. .. Velencébe négy órakor reggel érkezett Ferenc József és öt órakor már tele voltak a falak placardokkal, melyek irányt adtak a népnek, hogy miként viselje magát." Oroszország példáját hozza fel, ahol „hirlapot is nyomat a forradalmi párt titkos sajtóval, mit szétküldöz az egész birodalomban s még a czár asztalára is odajátssza.. ." „Ha a közélet el van nyomva, titkos sajtóval kell ébrentartani a hitet, a reményt; a honszeretetet s megfélemlíteni a hallgatás által elbizakodott gazokat."

38 1866 októberében illegális folyóiratot tervez, amelyet Olaszországban nyomtatnak majd, de a hazában terjesztik és „magán kell, hogy hordozza a titkos sajtóból kikerülő nyomtatványok szinét". November végén fia, Kossuth Ferenc, megtervezi a folyóirat címfejét: babérkoszorúban ez a dátum: „1849 ápril 14", felette „resurgam" jelszó. A folyóirat címe „Negyvenkilenc" — ez pontosan kifejezi programját is. Mottója Petőfi-idézet: „De miért tür a szolgaságnak népe?" Az első szám valószínűleg decemberben jelenik meg, „manifesztum"-mal és „proklamáció"-val kezdődik; a következő számok tartalmára következtethetünk abból, hogy Kossuth a Pragmatica sanctio-ról folytat forrástanulmányokat.

39 Az általunk ismert egyetlen 4—5. összevont szám

40 valószínűleg az utolsó: a lap végén Szerkesztői jelentést olvasunk, amely szerint, „ha folytatódik", ezentúl nem havonta, hanem csak „időhöz nem kötött alkalmi kiadásban fog megjelenni". Az egész szám egyetlen cikket közöl — nyilván Kossuth tollából — Magyarország sírásói címmel, amely a kiegyezés veszélyeire való figyelmeztetés mellett az ellene folytatandó küzdelem módjaira is tanácsot ad: elsősorban a megyei autonómia érintetlen fenntartását kell követelni, azonkívül a nemzet nagyszámú nyilatkozatban adjon hangot tiltakozásának: „ha ezen nyilatkozat által a nemzet alapot nyújt érdekeinek a világpolitikában előmozdítására, talán még meg lehet a hazát menteni. Ha nem, nem." A Negyvenkilenc „Debrecen" fiktív megjelenési hellyel van jelölve. Kossuth illegális újságja tehát elakadt; de tudomást kell vennünk róla egyrészt, mert bizonyítja, hogy Kossuth nem a híres Cassandra-levéllel kezdte meg a küzdelmet Deák ellen, hanem már 1866 decembere óta az országon belül is agitált ellene, másrészt, mert a lap megszűnése miatt volt kénytelen a későbbiek folyamán pesti segítőtársaira bízni a küzdelmet, akiket csak nyílt leveleivel támogathatott, tehát nem összpontosított agitációval, amit a saját lap jelentett volna. Persze az ilyen összpontosított agitációhoz az kellett volna, hogy Kossuth maga is hazatérjen s ez addig, míg a kiegyezés ellen harcolni lehetett, nem volt egészen elképzelhetetlen, csak az 1867-i XII. t.c. elfogadása után. Ilyen előzmények után jelent meg az első Nyílt levél Deák Ferenche^ a Magyar Űjság 1867. május 26-i számában. Átveszi majdnem minden hírlap, sőt különlenyomatban is megjelenik s több, mint 50 000 pédány kel el belőle. „A tömeg, mely eddig csak azért nyugodott bele a dolgok menetébe, mert az hitte, hogy Deák Ferenc ügye azonos azon üggyel, melyet a nép Kossuth Lajos nevével hoz kapcsolatba. . . aligha meg nem fogja lepni magaviseletével az osztrák—magyar párt férfiak", akik Kossuth levele előtt 351