AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

deket; beszédeiből kidomborodik Bécs éles elítélése: nem sokat válogatott a szavakban és úgyszólván felőrölte az osztrák monarchia eddigi tekintélyét. Ezek a beszédek gyökereztették meg Nyugaton először azt az osztrákgyűlöletet, amely — a kormányok politikája ellenére — egész az első világháborúig eleven maradt a közvéleményben.

29 Ennek a hatalomnak sem nemzetisége, sem hazája nincs; „ez egyszerűen család, uralkodóház, a Habsburgok háza" mondja. „Az, amit Ausztriának neveznek, egy ficticius hatalom, mely a nagyhatalmi állásnak csak külszíneivel bír; fa, mely csak kéregből áll, belül üres." A békekötés után Kossuth ezt az agitációt még jobban kiélezte. Az olasz felszabadító mozgalmakba vetett további reményei is meghiúsultak ugyan a kelet felől tervezett titkos fegyverszállítás leleplezése, Teleki László elfogása és a londoni bankópör miatt — mindez azonban csak újabb alapot adott az agitációra. A bankjegy-ügyben angol barátja Toulmin Smith neve alatt jelent meg a Kossuth által sugalmazott nyílt levél. A 3000 példányban kiadott röpirat, kihasználva az októberi diploma által teremtett helyzetet, nevetségessé teszi az uralkodót, aki csak most akarja elismertetni a magyarokkal királyi címét — és mégis mint magyar király emel vádat az angol bíróság előtt Kossuth ellen.

30 Kossuthnak ekkor már fejlett propagandaszervezet állt rendelkezésére, amely az egész európai sajtót ellátta magyar vonatkozású anyaggal. S^arvady Párizsból, Jósika és Horn Ede Büsszelből tájékoztatják a német és francia lapokat, Londonban Pu/s^ky folytatja angol barátai segítségével ugyanezt a tevékenységet. Kossuth részletesen ki is fejti, hogy miért tartja az agitációnak ezt a szervezetét helyesebbnek, mint ha egy külön lapot alapítanának a magyar célok propagálására:

31 „Én abban a nézetben voltam, hogy ha egy közlönyünk volna is, azzal még nem igen remélhetnők a magyar ügyet a külföldi sajtóban az égető európai kérdések közé iktatni. Erre az kell, hogy az európai napi sajtó minél szélesebb körben foglalatoskodjék ügyünkkel; hogy a magyar dolgok az európai hírlapirodalomban úgyszólván állandó rovatot képezzenek s az otthoni állapotnak és a nemzet hangulatára világot vető tényeknek Európaszerte helyes irányban ismertetésével a közfigyelem annyira felébresztessék, miszerint a lapok vezetői indíttatva találják magukat a magyar ügyet önálló megvitatás tárgyává tenni. Csak ily módon gondoltam ügyünket az európai napi-kérdések közé akként iktathatónak, hogy a világ közvéleménye törekvéseinkkel összhangzó irányban nyilatkozzék. Hogy mi, magyar emigránsok, kik a tervezgetett közlönybe írnánk, miként érzünk, miként gondolkozunk ? •— azt tudja az egész világ, s ha tudta volna, hogy a Magyarország felől szóló közlések tőlünk jönnek, nem keltenének annyi figyelmet, mert aspiratióink által egyoldalulag befolyásoknak tekintetnének. Sokkal czélszerübbnek véltem a sajtó-müködést akként rendszeresíteni, hogy annak vezetése egy kézben legyen, még pedig a continensen összpontosítva. Ezt a központot az otthoniak lássák el adatokkal; a vállalat vezére ezeket részint maga dolgozza fel, részint szolgáltassa ki felhasználás végett, különböző helyeken kiszemelendő dolgozó-társainak." Az egész szervezetet Kossuth látja el az irányelvekkel, közvetlen vezetése Jósika kezében van, „aki a feladatot nem tekinti sine curának". 1859. novem349