AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

A Kis Jánoshoz intézett Ka%wc%j-levelek kiadásának előszavában olvassuk: „El kell mondanunk, hogy a' levelek nem jöhettek ki egészen úgy mint óhajtottuk; de magunk részéről is történtek törlések, vagy nevek' elburkolása, érdeklettek iránti tekintet azt múlhatatlanul parancsolni látszott." A Sqmtgj/örgymék, ifj. Szilágyinak, Csokonainak és Ereseinek írt levelek első, Kilián-féle előszavából viszont megtudjuk, hogy a szerkesztők megváltoztatták a sajtó alá rendezés szempontjait: ,,a' mit adunk, kicsinyes hűséggel van adva egész a' helyesírási ingatagságig, melly Kazinczyt gyakran meglepte.. .a' közönség' igényéhez idomított levél nélkülözi azon őszinteség' zamatját 's naivságot, melly, mihelyt a' két barát tanú előtt kénytelen folytatni kölcsönös gondolatközlést, csakhamar elröppen." Baj\a és Schedel tehát a levélszövegek kétféle közlési módját is megpróbálták, de egyik sem szerezte meg a kívánt közönségsikert. Az ekképpen félbehagyott Kazinczy levelezésre csak az 1859-es Kazinczyév hívta fel ismét az Akadémia és a magyar társadalom figyelmét. Ennek a Kazinczy-ünnepségnek országos jelentőségéről az 1869. évi Vasárnapi Újság ismeretlen cikkírója így emlékezett meg: „a magyar nemzet, mint nemzet ülte meg Kazinczy születésének százados évfordulóját, mely 1849. után az első önérzetes, férfias lépés volt nyomasztó viszonyaink megváltoztatására. Áldozott ebben a nemzet a múlt nemes küzdelmeinek, egy reformátor érdemeinek, s tüntetett a jelen ellen a jövő érdekében."

8 Ebben a lelkes hangulatban Gyulai Pál a kolozsvári 1859. évi ünnepségen mondott beszédében keserűen állapította meg, hogy Kazinczy összes művei és levelezése nincsen összegyűjtve hozzá méltó kiadásban. A Gyulai szavain, és Dessenffy Emil Pesten elhangzott indítványán fellelkesült írók a Ka%incf(j-kiadványók költségeire közel ötvenezer forintos gyűjtéssel létrehozták a „Kazinczy-alap"-ot.

9 A Kazinczy-kiadások folytatására azonban még most sem kerülhetett sor. A Kazinczy-alap jelentős részét Kazinczy nehéz anyagi körülmények között élő családtagjainak segélyezésére kellett fordítani. Ebből a tőkéből vásárolták vissza Kazinczy széphalmi házát és kertjét. A segélyezések és a széphalmi birtok rendbentartásának terhétől csak az 1870-es években szabadult fel a Ka^inczj-alap. Az Akadémia igazgató tanácsa csak 1877-ben gondolhatott újból a megszakadt Kazinczy-kiadás folytatására, illetve, a kiadást előkészítő munkák megindítására. 1884-ben végre anyagilag is lehetővé vált, hogy Kazinczy munkáit és levelezését az Akadémia az első kiadásnál teljesebben közrebocsássa. Kazinczy összes munkáinak kiadását a levelezéssel kezdték el, mert úgy gondolták, hogy a nagy író munkái legpontosabban a saját levelezéséből előkerült forrásanyaggal lesznek dokumentálhatók. Mielőtt Kazinczy teljes levelezésének akadémiai kiadása megindult, még az 1859. évi jubileum lelkes hangulatában megjelent néhány részletkiadvány. Kazinczy Gábor Kazinczy unokaöccse, kiadványsorozatot akart indítani Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez címmel. A sorozatból azonban csak egy kötet jelent meg 1860-ban: Kazinczy Ferenc levelezése Berzsenyi Dániellel. A sorozaton kívül, de ugyancsak Kazinczy Gábor kiadásában jelent meg két leveles kötet: Kazinczy Ferencz levelezése Kisfaludy Károllyal és ennek körével. (Pest, 1860.) és Gróf Dessenffy József bizalmas levelezése Kazinczy Ferenczczel 1793—1831. (Pest, 1860—1864. I—III kötet.) 338