AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

még ma is a legjobbnak, legteljesebbnek tekinthető. Szövegközlése után bőséges jegyzetanyag és külön névmutató következik. * A harmadik kiadás Vác^j János gondozásában ugyancsak a versekkel közös kötetben jelent meg, a Franklin-Társulatnál, mint a Magyar Remekírók 7. kötete. Ugyanebben az évben e kiadásnak egy sorozaton kívüli utánnyomása is megjelent. Váczy jegyzetei a Pályám emlékezete kiadásairól: „először teljesen s híven a MT Akadémiában őrzött azon példányhoz, amelyet Kazinczy utolsó éveiben sajtó alá készített, ellátva azt a nyomtatónak adott aprólékos utasításokkal." A Pályám emlékezete negyedik kiadását a Kisfaludi-Társaság megbízásából Dé%sl Lajos rendezte sajtó alá Kazinczy Ferenc Poetai munkáival közösen az Élő Könyvek Magyar Klasszikusok sorozata első köteteként. Ezt a kötetet a Franklin-Társulat adta ki 1928-ban. Dé^sl nem tüntette fel, hogy melyik kéziratot használta. Az ötödik kiadás Benedek Marcell közreműködésével Singer és Wolfner kiadásában jelent meg 1943-ban. Nem derül ki, hogy Benedek melyik kéziratot használta, csak azt jegyezte meg, hogy a „lehető legteljesebb" szöveget közli. Gálos Rezső recenziójában cáfolta ezt az állítását: „helytelen megjegyzése a kiadónak, hogy a lehető legteljesebb szöveget állította össze." Gálos összevetette a Benedek-féle szöveget az addig megjelentekkel, s úgy találta, hogy az „éppen nem a legteljesebb, sőt igen sok pótolni való volna benne." Kifogásolta a magyarázó jegyzetek hiányosságát és a kiadó „megjegyzésében megígért tárgymutató" elmaradását.

5 A kötet külső és belső címlapja is eltér egymástól. A Pályám emlékezetének hatodik kiadása 1956-ban a Magvető kiadásában jelent meg, a Magyar Könyvtár egyik köteteként. A sajtó alá rendezést és a jegyzetelést Orosz László végezte.

6 A szövegösszehasonlításból kitűnik, hogy Orosz Vác^j János 1903-ban megjelent kötetének szövegét követte; az ebből hiányzó részeket a Tudományos Gyűjtemény és az Abafiféle kiadásból jegyzetekben egészítette ki. Orosz Lászlónak már rendelkezésére állott volna az Akadémia kézirattárában az önéletírás minden szövegváltozata — kár, hogy egyiket sem használta. Módja lett volna, hogy figyelembe vegye a Kazinczy által kiadásra szánt kéziratban a szerző s e mellett a cenzúra törléseit. Toldy írja Kazinczynak. 1828. január 21-én a Tudományos Gyűjteményben megjelent kézirat szövegéről: „A' minusokkal teli sorok a' cenzor kegyetlen kezeinek nyomdoki." Kifogásolható az is, hogy Orosz László változtatott Kazinczy eredeti szövegének az elrendezésén. Külön kikezdéssel közli az egy bekezdésen belüli párbeszédes részeket, s ott is megváltoztatja a bekezdéseket, ahol a szöveg nem párbeszédszerű. Fogságom naplója Kazinczy először a Pályám emlékezete „Harmadik szak"-ában írta le fogsága idejét 1794. dec. 14—1801. jún. 28-ig. Amikor a Tudományos Gyűjteményben 1828-ban sajtó alá rendezte önéletrajzát, barátainak elpanaszolta, 334