AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Hans Sebald Beham metszeteinek útmutatása egy XVI. századi csonka perikópás könyv meghatározásánál

korábbi kiadás nyelvi és helyesírási elveit, sajátosságait tükrözik. A mű szerzőjét, vagy a nyomtatásnál felhasznált kiadást viszont a szöveg vizsgálatával, összehasonlításával könnyebben meghatározhatjuk. Csonka perikópás könyvünkkel kapcsolatban elsősorban a Hoffhalternyomda megszűnése előtt készült azonos szövegeket tartalmazó nyomtatványokat, biblia-fordításokat, perikópás könyveket kell számbavennünk. Annyit azonnal megállapíthatunk, hogy a legelső magyar nyelvű Űj Testamentum-kiadásoktól, Pesti Gábor 1536-ban Bécsben kinyomtatott fordításától, valamint Sylvester János 1541-ben Sárvár-Új szigeten megjelent Űj Testamentum-fordításától szövegében, nyelvi és helyesírási sajátosságaiban is merőben eltér nyomtatványunk. Az időrendben következő, szövegösszevetésre alkalmas mű Heltai Gáspár Evangéliumok és epistolák című munkájának első kiadása, mely a kolofon szerint Heltai és Hojfgreff György közös kiadványaként, azaz 1550—1552 között jelent meg. S^abó Károly bibliográfiája ennek a kis kötetnek egyetlen csonka példányát említi a kolozsvári r. kath. lyceum könyvtárában.

12 Minthogy erről a kiadásról a magyarországi könyvtárakban mikrofilm sincsen, Heltai Evangéliumok és epistolák című munkájának első kiadásával nem vethettük össze vizsgált kötetünket. Közvetett úton azonban mégis megállapítható volt, hogy nyomtatványunk nem az első kolozsvári Evangelia- és. epistola-kiadás után készült. Ismeretes, hogy Mantskovit Bálint 1581 táján Farinola Bálint néven kiadott perikópás könyvecskéjét a Heltai-féle kolozsvári kiadás alapján nyomtatta.

13 Mantskovit perikópás könyve ajánlásában a következőket írta Pálffy Katalinnak: „...énis egy kiczinből fzolgalni akarec Nagyfagodnac, Ezből: Hogy az eztendő által való Euangeliomokat az Epiftolackal és Imádfagockal egyetembe, Kit régen Colofuarat nyötattac volt, ifmet wyionnan az Beczi Kőnywaroíoc kértere kinyomtatnám, Nagyfagodnac aianlanam." Mantskovit nem mondja meg, hogy műve melyik kolozsvári kiadás után készült, bibliográfiáink pedig három XVI. századi kolozsvári perikópás könyvet tartanak nyilván.

14 A három kiadás közül azonban az utolsó 1593-ban jelent meg

15 s így nem lehetett Mantskovit 1581 táján kinyomtatott kötetének mintaképe; a második kolozsvári kiadás

16 szövege pedig eltér Mantskovit perikópás könyvétől. Nyilvánvaló ezek után, hogy Mantskovit Evangéliumok és epistolák című kis kötete Heltai azonos tárgyúművének 1550—1552 között megjelent első kiadása után készült. Ily módon a Mantskovit-íélt perikópás könyv szövegéből és szerkezetéből következtetéseket vonhatunk le az első kolozsvári kiadásra, sőt arra vonatkozólag is: készülhetett-e a Hoffhalter-nyomda. vizsgált perikópás könyve a Heltai-íéle első kolozsvári kiadás után. Mantskovit Evangéliumok és epistolák című kiadványa szövegében és. szerkezetében eltér a Hoff halter-nyomda, azonos tárgyú nyomtatványától. Egyik szembetűnő szerkezeti különbsége, hogy az egyes ünnepekre nemcsak a megfelelő evangéliumi és epistola-szövegeket adja meg, hanem valamennyi ünnepre imádságot is közöl. Ez önmagában még nem volna lényeges eltérés, hiszen a Hoff báltér-nyomda valamilyen oknál fogva elhagyhatta az imádságokat. Csakhogy a két mű szerkezetében egyéb lényeges eltérések is mutatkoznak. Mantskovit kötete a virágvasárnapi szövegek után közli a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati evangéliumokat és epistolákat. 13* 195