AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Hans Sebald Beham metszeteinek útmutatása egy XVI. századi csonka perikópás könyv meghatározásánál

Az illusztrációk tanúsága szerint tehát csonka nyomtatványunk valószínűleg a magyarországi Hoffhalter-nyomdában jelent meg. A metszetek útbaigazítását megerősíti a betűtípusok vizsgálata. A nyomtatványban használt négy betűtípus mind megtalálható a Hoffhalterek magyarországi kiadványaiban. A fejezetkezdő antikva verzálisokat (méretük kb. 9,8 mm) számos Hűj^z/ter-nyomtatványban, így Basilius István Az apostoli credonak rövid magyarázatja című munkájának 1568. évi gyulafehérvári kiadásában felhasználta a nyomda. A fejcímek elegáns kurzív típusa ritkábban fordul elő. Ugyanezzel a típussal készült azonban Kultsár György A halálra való készületről rövid tanúság című munkájában (Alsólendva, 1573, Szabó I. 96.) a cím szövegének 4. sora. A csonka perikópás könyv két szövegtípusa közül a nagyobbik típussal az evangéliumi szöveget, a kisebbikkel az epistolák szövegét szedték. Ugyanezzel a két típussal készült 1568-ban Melius Péter A S^ent Jánosnak tett jelenésnek... magyarázása című munkája (Szabó I. 69.).

8 Az illusztrációk és a betűtípusok egyértelmű tanúsága szerint tehát csonka perikópás könyvünk a magyarországi Hoffhalter-nyomdában készülhetett. Bonyolultabb feladat nyomtatványunk megjelenési helyének meghatározása, mert a Hoffhalter-nyomda gyakran változtatta helyét. Hoff halter Rafael Debrecenben, Gyulafehérváron és Váradon nyomtatott, Rudolf fia pedig Erdélyből Alsólendvára, majd Drávavásárhelyre költöztette a nyomdát. A gyakori helyváltoztatás mellett a nyomda felszerelése lényegében azonos maradt. Hoffhalter Rudolf Alsólendván és Drávavásárhelyt ugyanazokat a betűtípusokat és iniciálékat használta, melyekkel korábban HoíFhalter Rafael nyomtatott Debrecenben, Gyulafehérvárott és Váradon. Tipográfiai összehasonlítással tehát aligha juthatunk közelebb perikópás könyvünk nyomtatási helyének meghatározásához. Nem ad további útbaigazítást a nyomtatvány papirosának vizsgálata sem, mert a tizenkettedrétű kötetben tisztán kivehető vízjegy nincsen. Az impressum nélkül közreadott nyomtatványok, vagy csonka kötetek meghatározásának vizsgálati módszerei közül ily módon a továbbiak során a nyelvi-helyesírási sajátosságokból, valamint a tartalmi összevetésből adódó következtetésekre támaszkodhatunk. Régi magyar nyomtatványaink nyelvi és helyesírási vizsgálatával s a megállapítható sajátosságok rendszerezésével, értékelésével napjainkig legtöbbet Trócsányi Zoltán foglalkozott.

9 Megállapítása szerint a nyelvi és helyesírási sajátosságokból adódó következtetések levonásánál óvatossággal és körültekintéssel helyes eljárni, mert e sajátosságok éppúgy tükrözhetik a szerző, vagy a másolatot készítő íródeák, mint a nyomdász, vagy a korrektor nyelvi és helyesírási elveit.

10 XVI. századi nyomdáink közül leginkább a kolozsvári Heltai-nyomda tűnt ki kialakult és következetesen keresztülvitt helyesírási elveivel. Id. Heltai Gáspárral ellentétben a legtöbb nem magyar származású nyomdász nem változtatott a nyomdájába került kéziratok szövegén. Hoffhalter Rudolf alsólendvai nyomtatványait például egészen más helyesírási sajátosságok jellemzik, mint váradi kiadványait, mert a szövegeket rendszerint úgy szedette ki, ahogy azok műhelyébe kerültek.

11 Az elmondottakból nyilvánvalóan következik, hogy a Hö///W/<?r-nyomtatványok nyelvi és helyesírási sajátosságai nem igen adhatnak biztos útbaigazítást a mű megjelenési helyének meghatározásához, mert elsősorban nem a nyomdász, hanem a szerző, vagy a nyomtatásnál felhasznált 194