AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kollacionálás elvén alapuló gépi adatvisszanyerés

találhatók, azt csak az az első halmaz tagjainak és a pár-relációnak átvizsgálásával lehet megállapítani. Problémánk ezek után így fogalmazható: melyek a második halmaznak ama tagjai, amelyeket az első halmaz bizonyos kiválasztott tagjainak szimultán előfordulása jellemez. A megoldás több lépésből tevődik össze. Az első lépésben az első halmaz ismeretlen egymásutánjából meghatározott tagokat kell kiemelnünk. A reátalálás a kiválasztott tagok jegyeinek és a halmaz egymást követő tagjai jegyeinek összevetése és az egyezés tényének megállapítása nyomán következik be. E művelet eredményeként az első halmazból egy olyan részhalmaz fog elhatárolódni, amely felöleli valamennyi kiválasztott tagot mégpedig teljes multiplicitásukkal. De ezáltal egyúttal a második halmazból is leválasztunk egy részhalmazt, amelyben viszont az előbbi részhalmaz összes tagjainak valamennyi hozzátartozója benne foglaltatik. Az így kapott két részhalmaz természetesen szintén rendezetlen. Nyilvánvaló, hogy következőleg azt kell megállapítani, hogy a második részhalmaznak melyek ama egyedileg megkülönböztethető tagjai, amelyeknek a saját részhalmazukban nyilvánuló előfordulási multiplicitása egyezik az első részhalmazhoz tartozó tagok számával. A második lépésnek tehát egy szétválogató műveletnek kell lennie, amelynek célja, hogy a második részhalmaz egymásutánjából kikeresse az abban fellelhető — előttünk ismeretlen — egyedileg megkülönböztethető tagokat, s azokat csoportokba gyűjtse. Ezt aztán egy kollacionáló műveletnek kell követnie, melynek során a csoportok állományait összevetve az határozandó meg, hogy melyek a második részhalmaznak ama tagjai, amelyek valamennyi csoportban egyaránt szerepelnek. Ezek fogják képezni a keresett eredményt. A megoldás elvi részének tisztázása után lássuk a tényleges kivitelezést. A gépi műveleteket a descriptor jelzetek almezején végzett válogatással kezdjük. A gyűjtemény rendezetlen állapotára tekintettel a szortergéppel végeztetjük a szelektálást.

3 Mégpedig a reference-kérdés alkatelemeit képező valamennyi descriptor jelzet tekintetbe vételével egyetlen rendezőválogató gépműveletben. Ennek befejezése után a kiszelektált kártyákat a válogatás alapjául szolgáló descriptor]elzetek szerint külön-külön csoportokban kapjuk, de az egyes csoportok rendezetlenek lesznek, azaz a csoportokon belül a kártyák nem fogják követni a dokumentumszámok sorrendjét. E művelettel a gyűjteményből kiemelődnek mindama kártyák, amelyeken a megválasztandó téma alkatelemeit képező descriptorok valamelyike jelzet formájában rajta van. A csoportok kvantumai természetesen nemcsupán a keresett kártyákat fogják tartalmazni, hanem több-kevesebb más kártyát is. A következő részfeladat tehát a csoportok kártyaanyagának szétválasztása keresettekre és nemkeresettekre. Mivel azonban nem tudjuk azt, hogy melyek a keresett és nemkeresett kártyák, a szétválasztást úgy kell végrehajtanunk, hogy az egyúttal a keresettség jellegének rögzítését is nyújtsa. Először is a dokumentumszámok szerint sorbarendezzük a csoportok kártyamennyiségeit. Ezt a szortergéppel végeztetjük a dokumentumszámok almezején végrehajtott rendezéssel. Mivel a csoportok a teljes gyűjteménynek még együttesen is csak törtrészét tartalmazzák, a művelet viszonylag rövid idő alatt végrehajtható, habár a szükséges gépfutamok száma egyenlő a csoportok számának és a dokumentumszám számjegyei számának 134