AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kollacionálás elvén alapuló gépi adatvisszanyerés

Ez a két művelet, mivel nem tetemes mennyiségekről van szó, manualiter végezhető. Ennyi kártyának besorolása érdekében ugyanis nem érdemes a tekintetbe jöhető gépeket igénybe venni, illetve azokon egy jelentős kártyakvantumot átfuttatni csak azért, hogy annak egymástól távol fekvő helyeire egy-egy vagy legföljebb néhány kártya kerüljön. A kártyák reponálása szempontjából a háromféle rendezettség a következőképpen nyilvánul. A rendezetlenül tárolt gyűjteményhez a kártyákat egyszerűen hozzátesszük, az egymásutániságra való tekintet nélkül. Ha részleges a rendezettség, akkor a besorolandó kártyamennyiség előbb a descriptor jelzetek szerint előrendezendő. Aztán meg kell keresni minden előforduló descriptorjelzet csoportját, amelyekhez a kártyák simán csatolhatok. Ha azonban a gyűjtemény teljesen rendezett, akkor az előrendezett kvantumból a kártyákat a descriptoraiknak megfelelő csoportokban a dokumentumszámuknak megfelelő helyre kell szabályszerűen besorolni. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az „egy descriptor jelzet/egy dokumentumszám" típusú adattárolás éppen határesetet képez a descriptorok szerinti és a dokumentumok szerinti adattárolási módok között. Az ily kártyagyűjteményt éppúgy fel lehet használni a descriptorszerinti adattárolásból kiinduló kollacionálásos információkereséshez, mint a dokumentum-szerinti adattárolásból kiinduló ún. felkutatásos információvisszanyeréshez. A határeseti jellegből adódik, hogy gyűjteményünket a másik vezérelem — a dokumentumszám — szerinti rendezettség szempontjából is vizsgálhatnók. Ezt azonban mellőzzük, mivel az ez esetben alkalmazható adatkeresőeljárások már nem a kollacionálás elvén alapulnának. A gyűjtemény rendezettségi foka az információszolgáltatás céljából végzett gépi műveletekkel viszont fordított arányban áll. Minél kevésbé rendezett a gyűjtemény, annál több rétűbb gépi művelettel érhető el az eredményt szolgáltató kollacionálás. Ezért a rendezettség három fokának megfelelőleg háromféle gépi eljárás szerkeszthető. 1. A rendezetlen gyűjtemény tekinthető a legáltalánosabb esetnek, mivel ilyenkor a válogatásra kerülő gyűjteményt illetőleg semmiféle előfeltétel vagy megkötöttség nem állván fenn a gépi műveleteket a feladat teljességének megoldására kell szerkeszteni. A megoldás megszerkesztésénél abból kell kiindulnunk, hogy két parallel adathalmazunk van: a descriptor jelzetek és a dokumentumszámok halmaza. Mindkét halmazban teljesen rendszertelenül következnek a tagok egymás után; s mindkettőben egyes tagok többszörösen is előfordulnak, amiben azonban szintén nem nyilvánul semmiféle szabályszerűség. Az egyedileg megkülönböztethető tagok száma ennélfogva mindkét halmazban kisebb a tagok összes számánál. Mindkét halmaznak egy-egy tagja a közös tároló közeg (kártya) folytán egymáshoz van kapcsolva, adatpárokat képeznek. A párok tagjai között azonban semmiféle olyan reláció nem áll fenn, hogy az egyikből a másikra bárminemű következtetést vagy utalást lehetne meríteni. Az első halmaz minden tagjának van tehát a másik halmazban egy hozzátartozója, mely vele közös kártyán szerepel. Ha azonban az első halmaz egy olyan egyedi tagját tekintjük, amely abban többször fellép, akkor ennek a másik halmazban annyi hozzátartozója lesz, ahányszoros az ismétlődés multiplicitása. Hogy ezek a hozzátartozók melyek és a másik halmazban hol 133