AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Lázár Péter-Barta Gábor: A nemzeti és nemzetközi szabványosítás összhangjának problémája a könyvtárügy és a dokumentáció területén

is, gyakorlatilag is leküzdhetők. Ezek felé kell fordulnia az ISO-nak és ezekre kell irányítani a FID, az IFLA, a nemzeti szabványosítási szervek, az összes érdekelt intézmény és szakember figyelmét. Nem véletlenül helyeztük az ábrában a dokumentációs szabványosítási inerciát a sor végére. A mi kezünkben, a könyvtári és dokumentációs szabványosítással foglalkozó könyvtárosok és más szakemberek kezében van a lehetőség, hogy mindenekelőtt saját közvetlen szabványosítási munkaterületünkön kiküszöböljük a szervezetlenséget, a rendezetlenséget, fokozzuk a tervszerűséget, a céltudatosságot. Ezt nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi vonatkozásban is meg kell oldani. Véleményünk szerint az ISO TC 46 nemzetközi könyvtári és dokumentációs szabványbizottságnak hosszúlejáratú munkatervet kell összeállítania^ figyelembevéve a nemzeti szabványosítás eddigi eredményeit a különféle országokban^ és a nemzeti szabványosítás megnyilvánuló és latens igényeit (például a fejlődésben elmaradt országok szükségletei). Mind a program kidolgozásában, az eredmények és az igények felmérésében, mind pedig a program végrehajtásában az eddiginél nagyobb szerepet vállalhatna nemzeti tagjai és központi szervei révén a FID. Ahogy közeledünk azonban ábránk baloldali része felé, annál messzebbre hatolunk be arra a területre, ahol — valljuk be őszintén — jórészt tehetetlenek vagyunk, tétlenségre vagyunk kárhoztatva. Itt a legnagyobbfokú óvatosságra van szükség. Helytelen volna eleve szkepticizmussal nézni a katalogizálás nemzetközi szabályozása, vagy pedig egy osztályozási rendszer nemzetközi szabványosítása elé. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne tűzzünk magunk elé irreális feladatokat, reális célokért mozgósítsuk a szabványosításban érdekelt nemzetközi és nemzeti szerveket. Hasonló óvatosság ajánlatos annak a kérdésnek vizsgálatánál, hogy mennyiben felelnek meg a nemzeti szabványok az ISO által kiadott és nemzetközi viszonylatban összeegyeztetett nemzetközi szabványoknak, illetve ajánlásoknak. Eleve tisztában kell lenni azzal, hogy vannak nemzetközi ajánlások, amelyeket különféle okokból nem lehet egyik-másik, néha sok országban alkalmazni. De még az alkalmazható ajánlásoknál is felmerülhetnek egyrészt mélységbeli eltérések (pl. a nemzeti szabvány részletesebb, vagy kevésbé részletes, mint a vonatkozó ISO ajánlás), másrészt kisebb jelentőségű, elvi kérdéseket nem érintő fogalmazásbeli vagy technikai jellegű eltérések. Az ISO ajánlásoknak nem lehet rendeltetése, hogy szó szerint nemzeti szabványokká váljanak. Irányelveket kell szolgáltatniuk sok ország, elsősorban a fejlődésben elmaradt országok nemzeti szabványosításához. Ez azt is jelenti, hogy elvileg a nemzetközi szabványosításnak meg kell előznie a nemzeti szabványok kidolgozását. Hiszen elvileg elképzelhetetlen, hogy — ad absurdum vive — mindegyik ország kidolgoz nemzeti szabványt egy meghatározott könyvtári vagy dokumentációs eljárásra, majd ezután következik a nemzetközi ajánlás kidolgozása a sokféle nemzeti megoldás alapján, majd — ha sikerült végre nagynehezen közös álláspontot kialakítani —a nemzeti szabványokat kell módosítani a nemzetközi ajánlás figyelembevételével. Amennyire csak lehetséges, el kellene a jövőben kerülni ezt az eljárást. 114