AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Lázár Péter-Barta Gábor: A nemzeti és nemzetközi szabványosítás összhangjának problémája a könyvtárügy és a dokumentáció területén

3. A. szabványosítás és a gyakorlat egységének fS akadályai A szabványosítás legnagyobb akadálya a folyamatosságra, stabilitásra, változatlanságra törekvés, a jó vagy rossz értelmezésű konzervativizmus, a rugalmatlan merevség. Nem véletlen, hanem a dolgok belső dialektikájában gyökerezik, hogy a szabványosításnak formai célja éppen az imént említett gátló jelenségek érvényre juttatása: a jó gyakorlat széleskörű elterjesztése, ezzel együtt bizonyos fokú megmerevítése, rögzítése, stabilizálása. A szabványosítás inherens tulajdonsága a mechanika tudományában használatos fogalomnak megfelelő tehetetlenség, az inercia, ami egyben a szabványosítás egyik legfőbb akadályát is képezi. ' A könyvtári és dokumentációs szabványosítás és a gyakorlat egységének kialakítását a következő legfőbb okok akadályozzák nemzeti és nemzetközi vonatkozásban. 3.1 A szabványok jogi tartalma és hatálya, kötelező vagy ajánlott jellege (a jogi inercia). Ez a kérdés csaknem kizárólag a nemzeti szabványosítás keretében merül fel, mivel az ISO nemzetközi ajánlásai nem kötelező erejűek.

1 A nemzeti szabványok a felvetett kérdés szempontjából nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert lehetnek kötelező előírások és ajánlások, hanem azért is, mert a kötelező szabványok sem terjeszkednek ki szükségszerűen a termelők, fogyasztók és termékek összességére, hanem — a szabvány szövegében pontosan meghatározott mértékben — esetleg csak egyes részterületekre érvényesek. Hazai vonatkozásban például az MSZ 2155-55 R Könyvtári elnevezések és meghatározások c. szabvány ajánlott szabvány, míg a könyvtári címleírási szabályokat felölelő MSZ 3424-60 a könyvtári és dokumentációs szervek katalógusaira nézve kötelező, bibliográfiákra azonban csak annyiban kötelező, amennyiben különleges szempontok az eltérést nem indokolják. Országonként változhat azonban az ajánlott és a kötelező erejű szabványok betartásának a szorgalmazása, illetve biztosítása, mások a következményei a kötelező előírások be nem tartásának stb. Ezek az eltérések természetesen erősen éreztetik hatásukat a nemzetközi szabványosítás eredményességében. Hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak azt a kérdést kell vizsgálnunk, hogy a nemzeti és nemzetközi szabványosítás milyen viszonyban áll, hanem azt kell —• talán elsősorban —• vizsgálnunk, hogy mi a viszony a nemzeti (illetve nemzetközi) szabványok és a tényleges gyakorlat között. Hiszen a szabványosítás még nem tekinthető befejezettnek, ha a szabványokat csupán megalkotjuk; szükséges, hogy a szabványokat a gyakorlatban alkalmazzák is. A szabványok jogi hatályával kapcsolatos nehézségeket szisztematikus jellegűnek kell tekintenünk. A könyvtári és dokumentációs szabványosítást végző szerveknek, de sokszor még az általános központi szabványosító szerveknek sem áll módjukban az egy-egy ország jogrendszerében gyökerező 109