AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Lázár Péter-Barta Gábor: A nemzeti és nemzetközi szabványosítás összhangjának problémája a könyvtárügy és a dokumentáció területén

ügyi és dokumentációs szabványosításnak egyre szorosabbak a kapcsolatai az ISO-val, a szabványosítás általános jelentősége pedig egyre fokozódik a belföldi és nemzetközi könyvtári dokumentációs kapcsolatok kiszélesedé­sével. 2. A. szabványosítás nehézségei A szabványosítás közismerten az egyik leghathatósabb eszköz azonos területen hasonló célkitűzésekért hasonló módszerekkel működő intézmé­nyek és személyek tevékenységének összehangolására, munkájuk kicserélé­sének megkönnyítésére, kapcsolataik kiterjesztésére. Minderre szükség van egyrészt egy-egy országon belül a belföldi könyvtári és dokumentációs szervek együttműködésének megalapozása és fejlesztése céljából, másrészt pedig különféle országok könyvtári és doku­mentációs szervei nemzetközi együttműködésének megalapozása és fej­lesztése céljából. •'•:••• A szabványosítás nem öncél, hanem eszköz, amely ezt az együttműkö­dést szolgálja. Ennek szem előtt tartásával kell a szabványosítási célokat kitűzni, a feladatokat kijelölni, a szabványosítási eljárást szabályozni, a szabványokat megalkotni és gyakorlati alkalmazásukat értékelni. v Nyilvánvaló az, hogy az együttműködés már egy országon belül is nagyon változatos formákat ölthet. Még változatosabb formákban nyilvá­nulhat meg az együttműködés nemzetközi vonatkozásban. Ebből természet­szerűleg következik, hogy az egy országon belüli és a nemzetközi együtt­működés formáinak és mértékének sokfélesége az együttműködést előmoz­dító eszközök változatosságát igényli. Ez a jelenség minden szabványosítási tevékenység fenyegető kísérő­jelensége, akár nemzeti, akár nemzetközi szabványosításról van szó. Behatóbb elemzés alapján megállapítható, hogy — elvileg legalábbis — két csoportra oszthatók azok az eltérések, amelyek az együttműködés esz­közeiben jelentkeznek az együttműködési formák változatossága következ­tében. Vannak olyan eltérések, amelyek nem szükségszerűek, nem szisz­tematikusak, hanem esetlegesek, amelyek tehát viszonylag egyszerűen kikü­szöbölhetők. Vannak viszont olyanok, amelyek szisztematikusak, szükség­szerűek, amelyek az együttműködési terület belső sajátosságaiból fakadnak. Míg az első csoportba tartozó eltérések — elvileg legalábbis — felszámol­hatók, kiküszöbölésük reális célként kitűzhető, addig a másik csoportot alkotó eltéréseket — akarva, nem akarva — figyelembe kell venni, tudatossá kell tenni és számolni kell velük a szabványosítás minden kérdésénél; Nem szükséges talán különösen hangsúlyozni, hogy a két kategória nem határolható el élesen egymástól; a határok elmosódottak és viszony­lagosak olyan értelemben, hogy időben és térben változnak. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom