AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

I. A könyvtár életéből - Besenyei Andorné—Papp István: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási osztálya 1959. évi munkájáról

A tanfolyamon a hallgatók feladatul kapták, hogy a kiosztott szovjet módszertani anyagot dolgozzák fel saját körülményeikre alkalmazva és a legközelebbi konferencián számoljanak be munkájukról. 1960 folyamán külön rendezünk tanfolyamot a járási könyvtárvezetőknek és külön a megyei könyvtárak csoportvezetőinek. Az 1958—1959-es tanévben indult meg a második gyermekkönyvtárosi tanfolyam. A tanfolyam tematikája az előzőére épült, amelyet a Gyermekkönyvtári Szakbizottság dolgozott ki. A három fő témacsoport a következő volt: 1. könyvtártan, 2. lélektani és pedagógiai ismeretek, 3. ifjúsági irodalom. Helyesnek bizonyult, hogy a szorosan vett könyvtári szakismereteken kívül pedagógiai és lélektani ismereteket is kaptak a hallgatók, hiszen a gyermekkönyvtáros munkája javarészt pedagógiai munka. — A tanév során két központi konferencián adtak számot a résztvevők tanulmányaikról. A konferenciákon a legfontosabb kérdésekről előadások hangzottak el. A gyakorlati oktatás célját szolgálta a gyermekkönyvtárban tett látogatás, s az ifjúsági művek pedagógiai, lélektani és esztétikai szempontból való írásbeli elemzésének közös megbeszélése. Ezen a tanfolyamon 63 hallgató kapott gyermekkönyvtárosi oklevelet. A tanfolyamot egészében véve hasznosnak mondhatjuk. Nagyszámú gyermekkönyvtáros kiképzéséről gondoskodhattunk ilyen módon. A tanfolyam során a következő tapasztalatokat nyertük: 1. Különös gondot kell fordítani a gyermekkönyvtárosok világnézeti képzésére, tekintettel nevelő feladataikra. 2. Tisztázni kell a gyermekkönyvtárak és más gyermekintézmények, valamint az iskolai könyvtárak együttműködési lehetőségeit és egymáshoz való viszonyát. 3. A gyermekkönyvtárosnak alapvető politechnikai ismeretekkel is kell rendelkezniök az iskolai oktatás elősegítésére. 4. Az irodalmi ismereteknek ki kell terjedni az ismeretterjesztő irodalomra is. 5. Az oktatást jóval gyakorlatibbá kell tenni, ellenőrizni kell, hogy a tanultakat a saját gyakorlatukban felhasználják-e a könyvtárosok. 1959 decemberében nyolcnapos osztályozó és címleíró tanfolyamot rendeztünk 28 megyei és járási könyvtáros számára. Szándékunk az volt, hogy a feldolgozó munkában még járatlan könyvtárosokat megtanítsuk e munka alapjaira. A hallgatók összetétele vegyes volt. Legtöbben a feldolgozó csoportok gyakorlott vezetőiből vagy munkatársaiból kerültek ki, de néhány teljesen kezdő is elvégezte a tanfolyamot. A tanfolyam eredményesen végződött, a gyakorlott feldolgozók rendszerezték, gyarapították ismereteiket, a kezdők pedig jó alapot kaptak további munkájukhoz. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy a hallgatók összetétele egyöntetű legyen. Fontos területe a továbbképzésnek a falusi közművelődési hálódat könyvtárosai részére évente megyénként megtartott 4—-6 napos továbbképző tanfolyam. Ezeken a falusi könyvtárosok közvetlen irányítást, útmutatást kapnak munkájukhoz — sokszor anélkül, hogy szakképzésben részesültek volna. így ezeknek a tanfolyamoknak továbbképzési és előképzési jellege sajátosan, és egyelőre szükségszerűen keveredik. Nyári tanfolyamokat már ezelőtt is több megyében tartottak tiszteletdíjas, vagy társadalmi munkás falusi könyvtárosok számára. A tiszteletdíjas falusi könyvtárosok legnagyobb része pedagógus, s ezek összehívására csak a nyári tanítási szünetben nyílik lehetőség, bár még ekkor is sok nehézséget 102