AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

valamivel kevésbé komplikált. Nem éri meg az átállítás költségét és fáradságát. Egyetért Bauhuis-szál a testületi szerző kérdésében is. A döntés előtt azonban szükség van szerinte a testületi szerző alatti besorolás alapelveit részletesen feldolgozó tanulmányra. Egyelőre ő is az utalásos megoldást tartja a legkevésbé kockázatosnak, amely egyben út arra is, hogy a könyvtárak megbarátkozzanak a testületi szerzőség gondolatával. A mechanikus elvre való áttérést illetőleg, amely különösen a nagy könyvtári állománnyal rendelkező tudományos könyvtáraknak jelent nagy problémát, azt javasolja, hogy az új olvasói katalógusok mindenesetre készüljenek a mechanikus elv alapján. A régi állomány rekatalogizálása kilátástalan vállalkozás volna. Megvan azonban az a lehetőség, hogy e nagy könyvtárak egy bizonyos időpontban lezárják régi katalógusaikat és újakat kezdjenek az új elv szerint. Az 1958-i dortmundi könyvtároskonferencia vitája, amely már a szabályzat teljes szövegével foglalkozott, újból az alapproblémákhoz tért vissza:

42 részletes szabályozás kell-e (Braun) vagy mindenekelőtt az alapelveket kell tisztázni, és csak azután kerülhet sor a szabályzat részletes kidolgozására (Bauhuis). Az új szabályzat az 1954. évi tervezethez viszonyítva egy lépéssel már tovább jutott: a grammatikus elvet a mechanikus váltotta fel. A mechanikus rendről folyó vita főleg arra korlátozódott, hogy ennek melyik alkalmazási módját valósítsák meg, azt amelyik a címet a betűk folyamatos sorának, azaz egy szónak tekinti, vagy azt, amelyik a lényeges szavakat kiemeli. A konferencia ez utóbbi mellett döntött. A P. í. revíziójával kapcsolatos vitákhoz az osztrák és svájci könyvtárosok is hozzájárultak. A viták központjában itt is a rendszó, pontosabban az anonímák rendszavának kérdése és a testületi szerzőség problémája áll. Különböző megfontolások után az osztrák vezető katalogizálók arra az eredményre jutottak, hogy a katalógusok egységének megőrzése érdekében az első rendszó az első nominativusban álló főnév, vagy főnévként álló szó legyen, a cím többi szava pedig az adott sorrendben kövesse ezt. A grammatikai elv tehát csak az első rendszó megválasztásánál érvényesül, a többi szavak mechanikus rendben követik egymást.

48 Ez a felfogás megőrizte az 1954-es nyugat-német álláspontot, amely tulajdonképpen az 1948-as svájci szabályzat álláspontjával azonos. Hosszabb szünet után 1958-ban, az NDK tudományos könyvtárosainak lipcsei értekezletén újra napirendre kerültek a betűrendes katalógus problémái. A konferencia arról tanúskodott, hogy a rendszó választás problémáját sem az elmúlt évek sok vitája, sem az új nyugat-német szabályzat terve nem döntötte el. Bár a mechanikus elv előnyösebb voltával általában mindenki egyetértett, hangsúlyozták, hogy a katalógusoknak új alapon történő átszervezése nincsen nehézség nélkül. Az előadó H. Deckert az alkalmazás lehetőségei szempontjából vizsgálja a problémát.

44 Vorstius-szal ellentétben, nem tartja megnyugtató megoldásnak a régi katalógusok lezárását és újrakezdését. Ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a könyvtárnak legyen egész állományát nyilvántartó egységes betűrendes főkatalógusa. Arra a következtetésre jut, hogy fenn 123