AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Berezeli Károlyné: A Népszínház könyvtára

rendszer"-en, nem sikerült kideríteni. A leltárak ugyanis ezentúl is pontos másolatai az előző évekből valóknak. Ha csak arra nem gondolunk, hogy Virágháti szépen beköttette a szövegkönyveket s a tetszetős külső ragadta meg az igazgatót. Mindenesetre, folytatja Evva, „az egyedüli érdem egy a színészetnél megöregedett, de eddig csak 600 frt. fizetésből tengődő, igen jóravaló, intelligens és megbízható súgónkat, Virágháti Lajost illeti. Miután a könyvtár, mint a színházi berendezés legfontosabb része (!) különösebb figyelmet érdemel..." kezeléséért havonkénti pótlékot kér a könyvtáros számára, valamint a kötészeti kiadások megtérítését, mondván, hogy ,,a könyvtári készlet ezen (i. e. Rákosi igazgatása alatti) része, mely sok évi használat miatt már teljes pusztulásnak indult, múlhatatlanul megkívánta e restaurácziót a jövő érdekében''. Virágháti tehát 1888 októberétől kezelte a könyvtárat, 4 színiévadon át. 1892-ben megvált a színháztól (75/1893. Népsz. biz.) s ekkor valószínűleg hasonló nevű fiára testálta ezt a tisztséget, akinek neve addig csak a kardalosok között szerepelt. Hogy ő lehetett apja utóda, az a fent említett Nyilvántartási napló bélyegzőjéből következtethető. 1895 őszétől nincs többé sem adatunk, sem feltevésünk a könyvtáros személyét illetően. Az utolsó akta, ami az irattárban a könyvtárral foglalkozik (90/1908. Népsz. biz.) 1908. szeptember 16-áról kelt, amikor a Népszínház felszámolása már javában folyik és Dezső Arthur gazd. hiv. segédtiszt jelenti, hogy ,,Dr. Seregi Zoltán h. főjegyző szóbeli utasítására a népszínházi alap tulajdonát képező könyvtárt és díszleteket bérbe vevő Nemzeti Színháznak átadtam ... Megjegyzem, hogy a könyvtárul szolgáló helyiség szűk és alkalmatlan volta miatt a tárgyak felette rendetlen állapotban találtattak." íme, újabb bírálat az elődökről. Pedig az eddig vázolt 33 év elképzelhetetlenül nagy nyugalmi állapot volt ahhoz képest, ami ezután várt a több mint 1000 kötet magyar és idegennyelvű szövegkönyvet és többezer kötet kottát tartalmazó könyvtárra. Az a könyvtárhelyiség, amit a fenti irat említ, a Népszínház Csokonai utcai gazdasági épületének legfelső emeletén volt. A festőtermek, díszlet- és jelmezraktárak, műszaki helyiségek és a mindenkori igazgatói lakás mellett itt szorítottak helyet a szöveg- és kottatárnak is. Gazdája legfelső fokon a város volt, végrehajtó hatósága a népszínházi bizottmány, mely hovatovább fiktív fogalommá vált s alig volt más szerepe, mint a színházi csődtömeg felszámolása. A Nemzeti Színház formailag átvette ugyan a könyvtárat, de ez gyakorlatilag semmit nem jelentett, mert a gyűjtemény helyben maradt — gondozatlanul. 1923-ban aztán úgy döntött a főváros tanácsa, hogy mint illetékes intézménynek, a Fővárosi Könyvtárnak gondjaira bízza. Így került az anyag ez év szeptemberében a Károlyi utcába, a Fővárosi Könyvtár akkori épületébe. 1925ben a mai Eötvös Lóránd utca és Cukor utca sarkán álló iskolaépületben egy nagy helyiségbe telepítették át. Innen, illetve az iskola pincéjéből, ahová helyszűkére való hivatkozással hordták, 1927-ben visszavitték a Csokonai utcába. Amíg az anyag a Fővárosi Könyvtár kezelésében állott, Koch, Lajos gondjaira volt bízva a szövegkönyvek rendezése és katalogizálása, Turay Mihályra, a Nemzeti Színház egykori karnagyára pedig a kottatár rendbehozatala. Ezután 10 év szünet következett. 1937-ben, ä 371