AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Berezeli Károlyné: A Népszínház könyvtára

A Népszínház írásbeli és nyomtatott dokumentumai ugyanis javarészt megmaradtak. Irattárát, jegyzőkönyveit az 1. sz. Állami Levéltár, színlapgyűjteményét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, szövegkönyveit és kottaanyagát pedig az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Ez utóbbiaknak hányatott sorsáról, az állomány tartalmáról, értékéről vázlatosan a következőkben számolhatunk be. A színház könyvtárának alapját az a letéti anyag vetette meg, melyet a Nemzetitől kapott kölcsön, miután „a népszínházi bizottság s a nemzeti színház igazgatósága között a színműi válfajok előadási joga tárgyában" szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek első nyomát a 32/1878. Népsz. biz. akta őrzi, mely szerint a ,,megőrzés és használat végett Rákosi Jenő igazgatónak átadott népszínművek" leltárszerű nyilvántartással kerültek a színházhoz. A kölcsönadás tényét az évek során mindig megemlítették, valahányszor az igazgató a bérleti szerződést megújította, vagy új igazgató került a színház élére. Ez volt tehát a törzsállomány, amely aztán az előadott darabok szövegkönyveivel állandóan gyarapodott. A kölcsönkapott anyaggal együtt átvette a Népszínház a Nemzeti könyvtári rendjét is, ami abból állott, hogy a szövegkönyveket és kottákat abc rendben gyűjtötte, ezen belül pedig a darabok előadási rendjében csoportosította. Erről tanúskodnak azok a leltári nyilvántartások is, amelyek hézagosan ugyan, de néhány évből megmaradtak. Ilyenformán könnyű volt a szövegkönyv állomány ellenőrzése — és főleg kezelése. Tudnunk kell ugyanis, hogy a színházat nem annyira az a cél vezette, hogy az utókor számára megmaradjon az anyag (erre, fájdalom, a Nemzetin és a Vígszínházon kívül egyik fővárosi színházunk sem gondolt), hanem sokkal inkább az a gyakorlati követelmény, hogy műsora természeténél fogva kölcsönözni tudjon a hozzáfordulóknak, főként a vidéki színigazgatóknak. A Színháztörténeti Osztály őriz egy ilyen Nyilvántartási naplót, mely a 80-as évek végétől kb. 1904-ig tanúskodik a kölcsönzésekről. Hogy ez a kölcsönadás az idők folyamán mily mértékben vált a hiányok forrásává, ma már nem rekonstruálható. Mai értelemben vett könyvtárosa, természetesen, nem volt a színháznak. Az első adatot ezzel a tisztséggel kapcsolatban a 79/1878. Népsz. biz. aktában találhatjuk, mely Evva Lajos titkári jelentése a színház 1878—19-es évadjára szerződtetett tagokról. Névsor ez, melyben a „nemzet funerátora", Vasvári Kovács József neve mellett ez a bejegyzés olvasható: színész és könyvtáros. Feltehető, hogy a színház megnyitásától kezdve ő gondozta a könyvtárat, s ha az előző évek titkári jelentései nem vesztek volna el, nyilván igazolható is lenne ez a hipotézis. Az 1888—89-es színiévadból megint van egy irat, a 18/1889. Népsz. biz. jelzetű, mely újabb adalékot szolgáltat a könyvtárra és a könyvtárosra vonatkozóan. Evva Lajos, ekkor már mint igazgató, jelenti a népszínház bizottmányának: ,,A népszínházi alap tulajdonát képező könyvtárt a múlt ősz óta (1889. május 5-i keletű az akta) új könyvtárosra Virágháti Lajos súgóra kellett bíznom, aki egészen más rendszer szerint, kitűnő alapossággal hozott rendbe egy khaoszt, melyben az eddigi kezelés miatt már alig tudtunk valamit megtalálni." íme a bírálat Vasvári Kovács József működéséről. Azt azonban, hogy mit értsünk az „egészeri más 370