AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)
kebbek, de az időpont — a magyar polgárosodás és a magyar nemzeti gondolat ébredezése — a századfordulón kedvez egy szorgalmas és tehetséges rézmetszőnek. Pest egyre jobban az ország fővárosává fejlődik, az idekerült egyetem jelentős nyomdájával több munkaalkalmat nyújt, a térképek az érdeklődés homlokterébe kerülnek, hisz elég eseménydús az európai politikai élet ahhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet idegen országokra. A pozsonyi Magyar Hírmondó érdemes szerkesztője — Görög Demeter — a magyar megyék térképeit egymás után készítteti és mellékeli lapjához. Minden tehetséget munkába állít, Junkerrel, Czetterrel, Berkenyvel, majd Hieronymussal dolgoztat és szívesen vonja be 1804 után Karácsot is a munkába. 23 Karács a század első tizedében Lipszky Jánosnak is dolgozik a királyi támogatással megjelenő Mappae Generalis Hungáriáé c. kiadványhoz öt éven {keresztül. 24 De a még igen gyér polgári vásárlóközönség nem elég ahhoz, hogy csupán rájuk lehessen építeni. A rézmetsző és a vele rokon térképmetsző mecénást keres, munkáját erkölcsi, de még inkább anyagi támogatás céljából valamelyik főúrnak ajánlja. Karácsot ezek az évekig tartó megbízások és munkák biztos anyagi helyzetbe hozzák. Az egyházmegyék térképeinek elkészítése is jól jövedelmez. Egyéb területen azonban nem sok jót ígér a pálya, A rézmetszetek ára — amint a korabeli újságokból látjuk — alacsony. Átlagosan 1—5 forint, de pár krajcárért is lehetett már kapni. Igaz, művészi értékük is csekély. 25 Ehhez még hozzátehetjük, hogy az ország szellemi igényei egyelőre még alacsonyfokúak. Pest lakossága kb. 50 000 fő körül jár, ebből alig pár ezer magyar. 26 Vidéken pedig — Pozsony és Kolozsvár kivételével — vigasztalan a helyzet. Bizony sivár környezet ez egy művésznek, aki ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag magyar rézmetsző legyen. Karácsnak azonban kezdettől jfogva igen jó híre van. Már 1801-ben így ír róla a Magyar Kurir: „... már most olly nagy tökéletességre vitte azt, a Mappák metszésére nézve, hogy gyönyörű munkái az ahhoz értő Mesterek Ítélettétele szerént is, az Anglus Mappákkal vetekednek". 27 Később is kiemelt helyet foglal el abban a kisszámú társaságban, amelyik élethivatásul választotta a rézmetszést (a pozsonyi Junker, az orosházi Czetter, a lengyel származású Prixner, a veszprémi Berkeny, Perlaszka, Ehrenreich). Az akkor divatos Adress-KaZenderekben 28 mint Kupferstecher szerepel a neve, 1815-ben mint Kupferdrucker is. Érdekes és szokatlan megkülönböztetést találunk az 1821. éviben: Karács, Schrift- und Kupferstecher als der Vorzüglichste in Ungern. Ismét Kazinczyt kell idéznünk, aki hamar felismerte Karács tehetségét. „Junker (ein Pressburger) ist der erste Schriftstecher in Plattenarbeiten (des österr. Kaiser Staates) ; Berken und Karács sind auch vorzügliche Schriftstecher und diese 3 sind Ungarn." 29 És végül lássuk Csaplovics sorait a rézmetszőkről: „Höchst saubere Arbeiten in diesem Fach liefern die Künstler Karats in Pest, Czetter von Orosház gebürtig, und Falka. Karats brachte es ohne alle, selbst ohne Elementar-An Weisung in kurzer Zeit so weit, dass man an seinem Landchartstich eben so wenig die gelungene Sorgfalt, als geschmackvolle Zierlichkeit vermisst, und das er die geübtesten deutschen Künstler dieser Art beinahe übertrifft." 30 313
