AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma

is írt. Önként felmerül a gondolat, hogy vajon a kor divatjának megfe­lelő külső kiállítású, nagy haránt alakú, fekete préselt bőrkötésű emlék­könyvet nem Liszt Ferenc ajándékozta-e Jankának? Ezt a feltevést sem­milyen közvetlen adattal nem tudjuk alátámasztani, csak azzal, hogy a legelső az albumban az a beragasztott kottalap, amelyre Liszt Ferenc írta egy eddig még meg nem határozott művének részletét. Egyébként mindazt, amit Liszt Ferenc és Wohl Janka baráti kap­csolatáról tudunk, maga Wohl Janka írta meg abban a könyvében, ame­lyet Liszt Ferenc életéről előbb francia, majd német nyelven kiadott. 9 Ez a munka azt bizonyítja, hogy Liszt sok mindent elmondott életéről a nővéreknek azzal a tudattal, hogy ők ezt életrajzírás céljából följegyzik. Azonkívül a nővérek számtalanszor tanúi voltak Liszt ünnepeltetésének is és mindig részt vettek azokon a zenei matinékon, amelyeket Liszt pesti otthonában a főváros író- és művésztársadalma számára rendezett. Wohl Janka könyvében meggyőzően állapítja meg, hogy Liszt Ferenc mindég őszintén hálás tudott lenni minden igazi rokonszenvért, és hogy jellemének ez a szép vonása magyarázza meg, hogy olyan sokak iránt ér­zett rajongó és mégis tartós vonzalmat egészen élete végéig. Visszatérve most Wohl Stephanie önéletrajzi levelére, arra a részre utalunk, amelyben Janka 1861-ben megjelent költeményeiről van szó. Feltűnő, de bizonyára csak a véletlenen múlt, hogy éppen Jókaitól, aki a verseket kiadta, nem találunk bejegyzést az emlékkönyvben. Találunk viszont Arany Jánostól, akinek Janka verseit ajánlotta és akihez ő maga több verset is írt. Arany Jánossal 1858-ban ismerkedett meg Wohl Janka, amikor Bal­lagi Károlyéknál Nagykőrösön látogatóban volt. A kis lány lelkesedett az irodalomért és Aranyért, és Bulcsú Károly, a költőnek szintén tanár­társa, azzal tréfálkozott, hogy Janka szerelmes a költőbe. A költő azt vá­laszolta, hogy különbség van to love és to like között. To like kevés — mondotta a lány. To love meg sok — jegyezte meg a költő. Ezt a szóvál­tást foglalta versbe Arany, mikor Wohl Janka emléksorokat kért tőle: To love, to like, enyelgénk, Amaz sok, ez kevés; (Szótár segélye nélkül Támadt az érezés); Egy szóba' most ezen per Kiengesztelve lön: Zeng édesen: remember! At éteren és időn. A bejegyzés pontos dátuma: Nagy-Kőrös, június 29. 1858. Az emlék­könyvbe nem írta be, de saját kéziratára rá jegyezte még Arany a követ­kezőt: „A 13-14 éves kislány és 39 éves nős, családos poéta közt éppen nem veszedelmes enyelgés." 10 Wohl Janka egyik Arany Jánoshoz írt verse viszont — 1859 máju­sából — háláját fejezi ki, hogy megmutatta neki az utat a költészethez. 11 így kezdődik: 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom