AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Borsa Gedeon: A Breviárium Strigoniense újabban fellelt ősnyomtatvány kiadása

A Széchényi Könyvtár előbb említett csonka kötetét összevetve a fentiekkel, a következőket állapíthatjuk meg. Hat kiadást, az 1., 2., 7., 8., 9. és 11. szám alatt felsoroltakat, eredeti példányok alapján volt mód kizárni az összevetés során. Hasonló a helyzet a negyediknek említettnél is, ahol a Gesamtkatalog der Wiegendrucke (Nr. 5470) pontos leírása nyújtott az azonosításhoz lehetőséget. A hatodikként felsorolt kiadás (RMK. III. 184.) egyedül Knauz leírására támaszkodik, ő azonban feltehetően összetévesztette azt az 1519. évi kiadással. Az évszám utolsó jegye kivételével ugyanis, mely rossz lenyomat esetén könnyen összetéveszthető (3 ill. 9), minden más adat (hónap, nap, terjedelem, méret, kiadó, nyomdász stb.) azonos a kettőnél. De ha még elfogadjuk is egy ilyen kiadás létezését levélszámozása kizárja a mi kötetünkkel történő azonosítást. Ugyancsak sajtóhibát lehet feltételeznünk a Denis által említettnél is,

4 aki Péterjjy nyomán

5 utal erre a különben ismeretlen 1523. évi kiadásra (RMK. III. 258.). Ezzel jegyzékünk tizedik tétele is elesik. A még számításba jöhető két kiadás az 1494., ill. 1511. évekből való. Ezek egy-egy unikumpéldányát — a prágai Egyetemi Könyvtárból, ül. a csíksomlyói ferencesek gyűjteményéből — igen pontos leírásban ismertette Hellebrant (RMK. III. 30., ül. 174.). (Sajnos, ma mindkettő lappang!) így meg lehet állapítani, hogy a most ismertetésre kerülő kötet ezektől a kiadásoktól is eltérő. ' Miután kiderült, hogy könyvtárunk említett breviáriumkötete egyik kiadással sem azonos, megkíséreljük annak tipográfiai meghatározását. Az iniciálék és illusztrációk nélküli, piros-fekete színekkel nyomtatott kötet lkét — egy nagyob, szöveg- és egy kisebb, kommentár gótbetűtípus felhasználásával készült. Feltehetőleg a könnyebb tördelés érdekében azonban a kisebb típust is a nagyobbik betűtestének méretére (20 sor = 70—71 mm) öntötték át. Mindkét betűtípusban a Haebler-íéle típusrepertorium által 88. számmal jelzett „M" betű található. Haebler említett összeállítása segítségével

6 megállapíthatjuk, hogy Thomas de Blavis velencei nyomdász hatodik típusa egyezik meg a breviárium nagyobbik típusával. Megerősíti ezt a Gesellschaft für Typenkunde által kiadott 2088. tábla is, ahol a Blavis említett betűiből összeállított ábécét találjuk.

7 A Blavis hatodik típusával nyomtatott két könyvvel

8 történő összevetés alapján megnyugtatóan megállapítható, hogy a breviáriumunk kisebb betűi ugyanennek a nyomdásznak hetedik típusával

9 azonosak. Ennek eredeti mérete — az említett átöntés előtt — 61 mm volt.

10 Breviáriumunk meglehetősen szerény díszei azok a lombardok, amelyeket a szövegkezdetek kiemelésére használtak. Ezek két sorozatba, egy nagyobb, kb. 6 mm és egy kisebb, kb. 4 mm magasságúba tartoznak. A Gesellschaft für Typenkunde már fentebb említett 2088. tábláján ezeket is megtaláljuk hű reprudokcióban, mint amelyeket Thomas de Blavis használt.

11 Mindkét sorozat valamennyi betűje szerepel breviáriumunkban is, és mindegyik azonos a nálunk szereplőkkel. Az összes betű és jel megnyugtató azonosítása után még azt is megjegyezhetjük, hogy nyomtatványunk Blavis többi munkáival azonos tipográfiai sajátságokat is mutat. Ilyenek többek között a kétszínű, piros230