AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Borsa Gedeon: A Breviárium Strigoniense újabban fellelt ősnyomtatvány kiadása
fekete nyomás biztonságos használata, az arab levélszámozás kedvelése, a kihagyott iniciálék helyének jelölése minuszkulákkal stb. A kötet papírjában körben levő horgony-alakú vízjel található (Briquet 453—476), amely ugyancsak megerősíti az olaszországi eredetet. Thomas de Blavis, vagy de Alexandria először 1476—77. években nyomott Velencében. Utána évekig nem dolgozott, és csak 1481-ben jelennek meg ismét könyvei. Ekkor azután tíz éven át rendszeresen működött sajtója egészen az 1491. év végéig. A breviáriumunkban alkalmazott két betűtípusát az 1486—89 közötti években használta. 12 Ha megvizsgáljuk az ebben a műhelyben készített könyveket megállapíthatjuk, hogy az 1485. évvel bezárólag ott leginkább klasszikus szövegeket állítottak elő, míg 1486-tól elsősorban (egyház-) jogi munkákat nyomtak. A mi Breviárium Strigoniensénkhez hasonló jellegű egyházi szertartásul, zsolozsmakönyvet eddig nem ismertünk Blavis produktumai között. Figyelmet érdemelhet azonban az a körülmény, hogy nyomdászunk szorosabb üzleti kapcsolatban állott Andreas Torresanusszäh és ennek során 1486. IV. 17-én kettőjük közös kiadásában — de Torresanus betűivel — készült el Thomas de Aquino „Catena Aurea"-ja (H 1335). Elképzelhető, hogy éppen ebben az időben, amikor Blavis felhagyott a klasszikus auktorok műveinek előállításával, és új utakat ill. megoldásokat keresett (pl. a társasviszony Torrescmusszal), maga is próbálkozott breviárium nyomásával. Talán ez alkalommal is Torresanusszal közösen, vagy annak ösztönzésére. Mindenesetre megjegyzendő, hogy Torresanus az az ősnyomdász, akinek sajtója alól a legtöbb breviárium — számszerint nem kevesebb, mint 31 különböző kiadás >— került ki. A pontosabb datáláshoz további segítséget nyújt a kisebb betűtípusnál breviáriumunkban használt, ún. beugró „C" antiqua verzális. Ugyanezt találjuk nyomdászunknak 1486. XII. 22-én megjelent munkájában (H 8021) is, míg a három évvel később, 1489. XII. 15-én befejezett könyvben (H 8025) már más, a többi nagybetű stílusához jobban illő ,,C" betű szerepel. Mindent összevetve breviáriumunk impresszum-adatainak meghatározásakor arra a következtetésre jutunk, hogy az Velencében Thomas de Blavis nyomdájában feltehetően 1486-ban készült. Miután a Gesamtkatalog der Wiegendrucke megfelelő kötetéből hiányzik ez a kiadás, az alábbiakban, az ott használt szabályok szerint írjuk le. BREVIÁRIUM STRIGONIENSE. [Venedig: Thomas de Blavis, um 1486] 8° 2 Sp. 37 Z. Typen: 6:70G, 7*:70G. Init: a, b. Schwarz und rot gedruckt. [3.] Psalterium. 50 Bl. Sign: [Erschlossen: a 8 —c 8 ] erhalten: d 8 e 8 / 10 Ge%: [25] 26—50. Bl.1 —25 unbekannt. Bl. 26a«: cűq3 fecifti veniet z adorabűt || corä ... Endet Bl.50aßZ. 16... ab his || in terra vita noftra muniatur. || Per dominű. \\ 50b leer [4.] Proprium de tempore. 180 Bl. Sign :g 8 — z 8 aa 8 —ee 8 ff 12 Gez : 51—238 (mit Fehlern) Bl.latx. m. Sign, g u. Blz.Si,rot: Incipit breuiariű ordinatü || fm cöfuetudine: ritum: ac rno || du ecclie Strigonienf. Et pri- || roo de dnica p'ma aduetus dni || Qui quide aduet 9 nchoat' fp || in drlica pximiori fefto Ici an- || dree apoftoli quouis ordine. || Sabbato 231
