AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

lelki beteg-e Hamlet? Igen az, ha betegség a töprengés olyan dolgok felett, melyek inasnak magától értetődnek, a habozás, mikor más tőrt ránt, és a lemondás a nagy érzelemről, a magányosságért és a kétségbeesésért. A hatás iránya és tartalma Azon belül, hogy előjele pozitív volt-e vagy negatív, vonzó volt-e, vagy taszító, pontosan meg kell, és meg lehet határoznunk azt, hogy mi volt a hatás iránya és tartalma: azt, hogy mire ösztönözte az embert, miben volt vonzó és miben taszító hatással rá. Itt elsősorban azokat a válaszokat kell összegeznünk [7., 16., 19., 24., 27., 28. kérdés], melyekből az derül ki, hogy mit tartanak értéknek, s mit értéktelennek, mit követendőnek, s mit elítélendőnek benne az emberek. Kísérleti mérésünk eredményei a következők: (A számok azt jelzik, hogy egy-egy tulajdonság összesen hány szavazatot kapott.) Pozitív, vonzó értékek: Negatív, taszító értékek: Igazságszeretet 65 Töprengés, határozatlanság, gyenge Humanizmus, erkölcs 35 akarat 80 Intelligencia 33 Kétkedés 22 Igényesség 14 Melankólia 10 Elvi következetesség 14 Gyávaság 3 Ez az értékskála emberenként és koronként valószínűleg jellemzően változik. Lehetséges például, hogy az igazságszeretet, az intelligencia és az igényesség csak, vagy elsősorban a fiatal korosztály szemében a legfőbb érték. Az mindenesetre erre vall — bár önmagában még semmit sem bizonyít —, hogy a három idősebb válaszoló közül kettő nem említi egyikét sem e tulajdonságoknak. A fiatal korosztály sajátossága valószínűleg az is, hogy ítéletükben erkölcsi mozzanatok csak a legritkább esetben fodulnak elő, sőt, van köztük olyan is, aki arra a kérdésre, hogy erkölcsös ember-e Hamlet, ezt válaszolja: Mi az erkölcs? — Ez anakronizmus. Értékítéleteik leginkább vitalisztikusnak mondhatók: csaknem kizárólag tétlenségét és határozatlanságát vetik Hamlet szemére, és a gyors, lendületes cselekvést hiányolják nála. Két idősebb válaszoló, ezzel szemben, szinte egyedül áll azzal, hogy Hamletet elsősorban erkölcsileg marasztalja el, és bukásának okát abban keresi, hogy bosszúvágy vezette és a gyilkosságtól sem riadt vissza. Hamlet vonzónak és taszítónak érzett tulajdonságai még csupán öszszetevői annak a végső eredőnek, a tragikus hatás ama végső irányának, melyben ösztönző vagy fékező erejét kifejti. Hogy a hatásnak mi é végső iránya, azt kérdőívünk két utolsó kérdése, és kérdéseink valamennyijének összegezése van hivatva eldönteni. A 27. kérdés azt kutatja, hogy milyen szimbólummá vált Hamlet a néző képzeletében; azért ezt, mert a szimbólum a tragikus élmény végső szintézise, benne testesül meg mindaz, amit a tragédiában végső fokon vonzónak és taszítónak érez az ember. E kérdésünk úgynevezett „többválaszos" kérdés volt, vagyis a kérdőívet kitöltő hallgatók előre megfogalmazott válaszok közül választhatták ki azokat, melyekkel leginkább, illetve legkevésbé érte171