AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

nek egyet. A pozitív és negatív válaszok számszerinti megoszlását a Függelékben közöljük. — Hogy a tragikus hatás végső irányának meghatározásában biztosan ítélhessünk, a kérdőív 28. kérdésével mégegyszer megfogalmaztattuk mindenkivel a tragikus élményt, de ezúttal már a praktikus konklúziók síkján. Van-e, s ha van, mi a tanulsága Hamlet sorsának? — így szólt a kérdés. A válaszok megoszlását ezúttal is a Függelékben közöljük. A válaszok nagy többsége bizakodó, cselekvő, eszményekben és emberben hivő magatartásra vall. Nem naiv és zavartalan optimizmusra, mert sokan érzik nagy és gyakran teljesíthetetlen feladatok terhét, s azt, hogy Hamlet szembekerült a társadalommal és magányba kényszerült. Nem hisznek egyszerű és gyors megoldásokban sem, nem áltatják magukat azzal, hogy ma már egyszer s mindenkorra túljutottunk a hamleti problémákon. Válaszaikba keserű és cinikus hangok is vegyülnek, és vannak akik húsz-huszonkétéves fejjel már-már a rezignáció hangulatát és magatartását próbálgatják. De kétségeik és fenntartásaik végső fokon inkább ösztönzik, mintsem gyengítik abbeli hitüket, hogy az önmagával és az élettel szemben igényes, az igazságot szenvedélyesen kereső ember cselekvő, alkotó lendülete az élet legfőbb értéke, és biztos záloga a jövőnek, mindnyájunk jövőjének. De ne tekintsük véglegesnek ezt az összegezést. Mindezt inkább csak a kérdőíves hatás-kutatás lehetőségeinek bemutatására mondottuk eh Az ívek tartalmi elemzésére, a Hamlet-élmény társadalomtörténeti szerepének meghatározására csak akkor kerülhet sor, ha méréseinket a társadalomnak már minden rétegére és csoportjára kiterjesztettük. Az élmény végső kialakulása és tartóssága Azt már korábban láttuk, hogy a tragédia közvetlen hatása hogyan kényszeríti védekezésre és küzdelemre az embert, s hogy e küzdelem során hogy alakulnak át a tragikus hatás nyers, romboló erői termékeny emberi élménnyé. A hatás és ellenhatás, az élménnyé és végül emlékké formálódás e mechanizmusára vonatkozó ismereteinket úgy mélyíthetnék el, ha kísérleti méréseinket időben is kitérj esztenők, és e folyamat különböző szakaszaiban megismételnők. Az első mérést még a közvetlen hatás perceiben, vagyis egy Hamlet-előadás szüneteiben és közvetlenül az előadás után kellene elvégeznünk. A másodikat néhány órával, vagy legfeljebb egy-két nappal később, hogy a hatás érzelmi és értelmi feldolgozásának periódusát figyelhessük meg; s végül, néhány hónappal később a harmadikat, hogy az élmény tartósságát, kopását, további alakulásait követhessük nyomon. A mérést véleményünk szerint minden esetben azonos szövegű kérdőívekkel kell végrehajtanunk, mert az élmény alakulása így határozható meg a legnagyobb pontossággal és hitelességgel, iveinket már ennek a szempontnak figyelembevételével szerkesztettük meg, de alkalmunk, sajnos, mindezideig csak a végső stádium mérésére volt. Válaszolóink az ív kitöltése előtt általában több hónappal vagy évvel látták, illetve olvasták a Hamletet, és csak egyetlen egy akadt közöttük, aki az ív visszaküldése előtti napon olvasta életében először e 172