AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

tályról szolgált adatokkal. Ezekből nemcsak hogy általános, az egész társadalomra vagy korra érvényes következtetések nem vonhatók le, de még e kis közösségre vonatkoztatva se igen értelmezhetők, mert e válaszok és számadatok csak más társadalmi rétegek válaszaihoz viszonyítva kapják majd meg jelentőségüket. Ám ha adataink végső összegezésével várnunk kell is, e kísérleti mérés arra mégis alkalmat adott, hogy kérdőívünk hiányosságait megállapítsuk és a majdan befutó anyag feldolgozásának lehetőségeit es módszereit tisztázzuk. Kérdőívünk* első, általános részében a válaszolók néhány személyi adata után érdeklődtünk, hogy a feleletek annak idején majd különböző szempontok szerint csoportosíthatók legyenek. Kérdéseink nyomán az életkor, a nem, az iskolai végzettség és a foglalkozás valóban pontosan megállapítható, de a válaszolók szellemi érdeklődése és társadalmi hovatartozósága homályban maradt. E tekintetben a kérdőív még kiegészítésre szorul. Kísérleti mérésünk általános jellegű adatai: Az ívet 59-en küldték be, közülük 56-an 18—30 évesek; 30 éven felül összesen ketten, 50 éven felül mindössze egyetlen válaszoló van. Iskolai végzettsége egy kivételével mindegyiknek gimnáziumi érettségi, foglalkozásuk, 3 kivételével, bölcsészhallgató. 22-en férfiak, 37-en nők. A kérdőív Hamletre vonatkozó kérdéseit és feleleteit elemezve ugyanúgy kell eljárnunk, mint ahogy történeti kutatásaink során tettük. Azt kell megfigyelnünk ez alkalommal is, hogy milyen mértékben hatott a tragédia, és milyen állásfoglalásra késztette a kor társadalmát. Elemzésünk négy egymást követő szempontja így a következő lesz: 1. A hatás intenzitása. — 2. A hatás pozitív vagy negatív iránya. — 3. A hatás jellege és tartalma. — 4. Az élmény végső kialakulása és tartóssága. A hatás intenzitása Számszerűen nehezen mérhető, mert az emberi élmények feszültségének és erősségének mérésére még nincsenek voltokkal és amperekkel dolgozó műszereink. Pedig az élmény-intenzitásnak széles skálája van, mely a közömbösségtől, a rokonszenven és a csodálaton át, egészen az önkívületig terjed. A mérés legbiztosabb forrása nálunk a válaszok stílusa és jellege.* * Hadley Cantril-nek, a közvéleménykutatás ismert szaktekintélyének könyvéből is kiderül [Gauging Public Opinion, Princeton 1944], hogy még a legnagyobb tudományos aparátussal dolgozó amerikai közvéleménykutató intézetek is csak, vagy elsősorban stiláris mozzanatok elemzése útján tudják az intenzitás fokát mérni. Skálájuk is igen kezdetleges; összesen három fokozatból áll, melyek a következők: „erős — mérsékelt — gyenge." i * A kérdőívet tanulmányunk „Függelékében" tesszük közzé, az egyes kérdésekre beérkezett válaszok számszerű megoszlásának feltüntetésével. 166