AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

menekül előle, hanem szembefordul és küszködik vele. S hogy győz­hessen, a költő lángésszé, titánná exaltálja a hőst és önmagát, úgy, hogy végső, egyelőre még szükségszerűnek érzett bukásuk nem értelmetlen pusztulás, hanem a romantikus hős nagyszerűen tragikus, pátosszal teli mártírhalála. Az érzelmi energiák e fellángolása után a végső diadalt Hegel aratja azzal, hogy az élet jelenségeit újra a gondolatok logikus és átfogó rendjébe képes összefogni. Nála Hamlet már nem példa, hanem kontraszt: rajta, ifjúságának nagy élményén méri le azt az utat, melyet ő és követői tettek meg a tanácstalan kétségbeeséstől a cselekvő bizo­nyosságig. A 48-as forradalmak után olyan gazdag anyag áll rendelkezésünkre, hogy a különféle társadalmi osztályok és törekvések HaraZet-élményé­nek alakulását külön-külön is nyomonkövethetjük. Megfigyelhetjük Hamlet szerepét a konzervatív és a liberális szemlélet küzdelmében, a társadalmi forradalom világnézetének vagy a nietzschei lázadás szen­vedélyének térhódításában. Láthatjuk, hogyan válik idegbeteg és re­zignált herceggé a dekadens nemzedék tudatában, s hogyan telítődik meg újra robbanó energiákkal az expresszionista extázisban; hogyan kíséri el a semmi félelmetes útjaira az exisztencialistát, és hogyan veszi át a társadalmi haladás zászlóját azok kezéből, akik a jövőben keresik életük, s mindannyiunk életének jobbrafordulását. S hogyan válik végül misztériumjátékok hősévé azok szemében, akik az emberi múlt nagy ha­gyományaiban és az emberi sors mélységeiben kutatják az élet új és teljesebb rendjének lehetőségeit. 4. A Hamlet jelenkori hatását kutatva abban a helyzetben vagyunk, hogy a szokásos forrásokon túl (kritikák, elméleti fejtegetések, szín­házi beszámolók és nyilatkozatok, naplórészletek és levelezések, könyv­forgalmi és színház-statisztikai adatok, könyvillusztrációk és díszletter­vek stb., stb.) újabb lehetőségek is nyílnak előttünk: mindenekelőtt az, hogy magához az érdekelt félhez, a nézőhöz vagy az olvasóhoz for­dulunk, olyan kérdéseket téve fel neki, hogy Hamlet-élményének min­den lényeges, tudatos vagy öntudatlan mozzanatát elárulja. A kérdő­íves kutatás természetesen nem helyettesítheti a kutatás hagyományos módszereit. Csupán egy új lehetősége ez munkánknak, és eredményeit mindenkor ellenőriznünk kell, egybevetve őket a kutatás egészének ta­pasztalataival. Csak ha e határozott fenntartással folyamodunk a kérdő­ívekhez, és méréseinket rendszeresen kiterjesztjük minden korosztályra és minden társadalmi rétegre, akkor számíthatunk arra, hogy a mai kor társadalmának Hamlet-élményéről minden eddigi korszakénál differen­ciáltabb és hitelesebb képet nyerünk. Eredményeink egyelőre igen szerények. Engedélyünk, mint már említettem, összesen 500 ív kibocsátására és kizárólag bölcsészhall­gatók közötti terjesztésre volt. A visszaérkezett 59 kérdőív így pusztán egyetlen társadalmi csoportról, és ezen belül is csak egyetlen korosz*-. 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom