AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

De bármennyire értékes anyag gyűlt is e kutatások során így egybe, arról még ma is csak meglehetősen homályos, és inkább vágyak mintsem tények alakította elképzeléseink vannak, hogy volt-e, s mi volt az irodalom történeti szerepe a társadalom és a társadalmi tudatformák fejlődésében. Mert az esztétikus a konkrét művektől elvonatkoztatott általánosságok síkján mozog, a pedagógust elsősorban lélektani és nem történeti momentumok érdeklik, a közvéleménykutató pedig általában befejezettnek tekinti munkáját azzal, hogy egy-egy irodalmi mű vagy műfaj népszerűségét számszerűen megállapította, anélkül, hogy e népszerűség forrását vagy társadalmi következményeit, hatását kutatta volna. Megállapítható-e egyáltalában, s ha igen, hogyan mérhető e hatás mértéke és mibenléte? Meghatározható-e az irodalom történeti hatása, az a mód, ahogyan formálta korszakok érzelmi arculatát, színezte kedélyállapotát, edzette öntudatát, segítette az ember társadalmi rendjének kibontakozását? Az esztétika és a lélektan, az irodalom- és a művelődéstörténet együttes munkája szükséges ahhoz, hogy e kérdésekre tudományos hitelű választ adhassunk. Hosszú munka áll a kutatás előtt, mert irodalmi művek sokaságának hatását kell regisztrálnia ahhoz, hogy az irodalom egészének történelemformáló szerepét mérlegelhesse. E munkában a könyvtártudomány is érdekelve van. Egyrészt az eredményekben, mert ha az irodalmi hatás törvényszerűségei meghatározhatók, akkor az olvasószolgálat és általában a könyvtárpolitika elméleti alapjai jelentősen megerősödnek. De szerepet kap a könyvtártudomány a munka elvégzésében is. A könyvtörténész ugyanis rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyek segítségével nyomon követheti egy-egy olyan irodalmi mű útját, mely túlélte saját korát és nemcsak az őt létrehozó társadalomra hatott, hanem eleven fényforrás maradt későbbi korokban is. Nyomába szegődve egy-egy ilyen, a századokon szinte üstökösként áthúzó irodalmi alkotásnak, hatásának nem csupán egyetlen, hanem szinte minden vetületét megfigyelheti, látva, mint fogyatkozik meg vagy teljesedik ki, mint gazdagszik vagy halványul színképe, lesz erősebb vagy gyengébb hatása, aszerint, hogy milyen kor, milyen társadalom világnézetének, életélményének szférái szűrik át sugarait. Kísérletképpen mi is vállalkoztunk egy ilyen könyvtörténeti, hatástörténeti kutatásra — nem elsőnek természetesen, mert a harmincas években már tekintélyes irodalma volt az úgynevezett „utóéleteknek", „Nachwelf'-eknek. De azok többsége a szellemtörténet jegyében fogant, és inkább különböző korok elvont szellemiségének visszfényét kereste egy-egy mű, egy-egy irodalmi hős metamorfózisaiban, mintsem azt a meg-megújuló, koronként változó hatást, melyet emberre és történelemre kifejtett. Választásunk Shakespeare Hamlet-jére esett, azért erre a darabra, mert pályájának nyomai még évszázadok távlatából is jól fellelhetők, és joggal tételeztük fel, hogy ha vannak olyan irodalmi művek, melyek a puszta szórakozásnál többet jelentettek az emberiségnek, akkor a Hamlet minden bizonnyal ezek között van. 11 Évkönyv 161