AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

2. Aki megpróbál behatolni a HamZet-irodalom világába, élmények és vélemények, kritikák és teóriák, vallomások és vitacikkek jószerrel áttekinthetetlen rengetegében találja magát, s alig hiheti, hogy egyetlen mű ennyiféleképpen hathatott, élmények ilyen széles skálájának forrásává lehetett. Ha adatainak sokaságát rendszerezni kívánja, mindenekelőtt e hatás különös, legyezőszerű szétsugárzásának, ezerféle élménnyé való szétporlásának törvényszerűségeit kell tisztáznia. Történeti kutatásaink során arra a megállapításra jutottunk, hogy e roppant változatosság ellenére, a tragédia közvetlen, elsődleges hatása minden korban és minden embernél ugyanaz — és ez az alaphatás csak később, az érzelmi és gondolati feldolgozás során bomlik szét annyiféle Hamlet-élményre és képre. E jelenség oka valószínűleg abban keresendő, hogy az emberi tudat nem viselheti el a tragikumot, az emberi lét eredendően tragikus voltának gondolatát, eredeti, tömény állapotában. Alighogy a hatás érte, máris nekilát, hogy hatástalanítsa, vagy legalább átalakítsa, és az élet medréből kicsapó, romboló áradatát teremtő gondolatok és érzések forrásává szelídítse. A tragikus hatás félelmes erői ellen folytatott küzdelem során alakul ki az emberben az a végső Hamlet-élmény, mely már nem pusztító, hanem alkotó erő. A HamZet-irodalom egésze így inkább elleplezése, mintsem kifejezése a darab eredeti, nyersen tragikus hatásának, A hatás elleni védekezésnek sok lehetősége van. Egyesek úgy teszik ártalmatlanná, hogy megfosztják általánosérvényűségétől. Megállapítják, hogy Hamlet tragédiája nem általában az emberi sors tragédiája (—• mint ahogy az előadás során maguk is érezték —), hanem csak egy bizonyos, különleges embertípusé, akihez nekik, mint nézőknek, nem sok közük van. Így születik meg a melankolikus Hamlet, és így a flegmatikus — az introvertált és a cezaromániás — a túlérzékeny és a túlértelmes — a destruktív és a dekadens — a szexuálfóbiában vagy más idegbajban szenvedő — és így tovább. Vannak olyanok, akik nem tipológiailag, hanem térben és időben távolítják el maguktól. Szerintük — Hamlet tipikusan renaissance ember, sorsa és tragédiája is csak abban a korban, és semmiképpen sem a mi korunkban képzelhető el; — Hamlet a középkor és az újkor határán, két világ fordulópontján él, s pályáját így hatalmas történelmi erők harca roppantja össze; — Hamlet jellemét és sorsát az erzsébetkori lélektan és filozófia szemüvegén át kell vizsgálnunk és megértenünk: saját élményeink semmiképpen sem irányadóak. Vannak sokan olyanok is, akik elvont problémákba, filozófiai vagy erkölcsi teóriákba merevítik forrongó élményüket. így lesz Hamletből az — idealizmus vagy a realizmus tragédiája — az önzés vagy az önzetlenség — az önismeret hiányának vagy a túlzott lelkiismeretességnek tragédiája —. a rideg intellektualizmus vagy a magányosan küzdés tragédiája — a történelmi hivatás be nem töltésének tragédiája — és így tovább. S végül talán legtöbben vannak olyanok, akik Hamlet elől az erkölcs védelmi vonalai mögé menekülnek. Am ha az eredeti tragikus hatást elleplezik is a HamZet-teóriák, 162