AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Simon Mária Anna: A szépirodalom hatásának vizsgálatáról
sérletképpen kiosztották az olvasók között — eredményeiről még nem kaptunk híreket. A Német Demokratikus Köztársaság könyvtárosait is élénken foglalkoztatja a felvetett probléma. „Az olvasók tanulmányozásának csakis akkor van értelme — írja Heinrich fíw/ií 14 — ha nem öncélként folytatjuk, hanem mint célhoz vezető eszközt alkalmazzuk." Ez a cél, a német kollégák megfogalmazásában, hogy elvezessük az olvasót „szubjektív" egyéni igényétől az „objektív'', a társadalom szempontjából szükséges, a szocializmus építését szolgáló igényhez, vagyis, hogy ez utóbbi váljék az olvasó őszinte, „szubjektív" igényévé. Feltételezik tehát a könyvtár és a könyv alakító, jellemformáló erejét, hatását és úgy látják, hogy tervszerű, céltudatos munkával a könyvtáros fontos szerepet vállalt a szocialista társadalom emberének megformálásában. Az idézett cikk egy konkrét kísérletről is beszámol. 1957 végén — 1958 elején hat különböző lipcsei közművelődési könyvtár körkérdést intézett olvasóihoz. A körkérdés lényegében az alábbi két pontra szorítkozott: „Az a kívánságom, hogy a könyvtár az eddiginél nagyobb mértékben, illetve ezentúl szerezzen be könyveket: 1. a következő szerzőktől 2. a következő tárgykörökből A hat könyvtárnak összesen 9933 olvasója volt a vizsgálat időszakában. Közülük mindössze 892 vállalkozott a részvételre, azonban ezek közül is csupán 154 olvasó — a jelentkezettek 17,3%-a — válaszolt valójában. Érdekes, hogy a részvevő olvasók nagyobb része azokból a könyvtárakból került ki, amelyekben az egy kölcsönzőórára és egy könyvtárosra jutó kölcsönzés a legalacsonyabb volt. A lipcsei körkérdés nem mondható különösebben eredményesnek; a résztvevők alacsony száma miatt nem alkalmas messzemenő következtetések levonására. Megmutatta azonban azt, hogy összehangolt, széleskörű, hosszabb időtartamú vizsgálatok — a nagy számok törvénye alapján — értékes adatokat szolgáltathatnának. Különböző, egymást megfelelően kiegészítő módszerek hozhatnak reális eredményeket és vezethetnek a német kollégák által helyesen kitűzött cél, az objektív olvasói szükséglet megteremtésének lehetőségéhez. A H. Ruhl által szélesen felvázolt feladatnak egy érdekes részterületét boncolja egy másik tanulmányban Johanna Rittinghaus 15 , amikor felteszi a kérdést: vannak-e speciálisan „nők részére" alkalmas könyvek? Ha meggondoljuk, hogy a gyermekeinket nevelő édesanyák olvasmányairól van szó, az első pillanatra mellékesnek tűnő kérdés súlya megnövekszik. 1956 őszén egyik német nagyvárosban végzett mérések szerint a könyvtári olvasók 50,6%-a nő volt; ezen belül 42,25% háziasszony, illetve, a mi terminológiánkkal élve, háztartásbeli. Magyar vonatkozásban sajnos nem állnak rendelkezésünkre hasonló adatok, könyvtáraink közönségét ismerve azonban tudjuk, hogy az arány nálunk is hasonló — legalábbis ami a nőolvasók össz-számát illeti. A cikk szerzője felveti a kérdést: vannak-e eltérések és különlegességek a nőolvasók igényeiben és ha igen, megfelelnek-e ezek valódi társadalmi igényeknek? Ha igen, hogyan kell ezeket az igényeket kielégíteni? 149
