AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Simon Mária Anna: A szépirodalom hatásának vizsgálatáról
Az ún. „női" kívánságok alapmotívuma: az erős érzelmes élmény iránti őszinte igény („szerelmes könyvek") — megfelel a férfiaknál a kalandregények, útleírások, detektívregények iránti igénynek. A könyvtáros célkitűzése — amint ezt Rittinghaus asszony helyesen megállapítja — hogy kapcsolatot és átmenetet teremtsen a női érzelmi világ és a társadalom valósága között. Az eddig ismertetett cikkek és tanulmányok szerzői, bármilyen fokon is tárgyalják a kérdést, megegyeznek abban, hogy konkrét társadalmi célok érdekében végeznek kísérleteket. Legvilágosabban a németek fejezték ezt ki, de erre törekszenek a szovjet, lengyel és csehszlovák könyvtárosok egyaránt. Nem volna azonban teljes a kép, ha nem ismertetnénk néhány tőkés államban lefolytatott kísérletet is. A franciaországi „Olvasók Társasága", amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy az írók és a közönség között kapcsolatot létesítsen, 1957ben nyilvános vitát rendezett, amelyre meghívta a könyv és az olvasás szakembereit is. A vita tárgya: „Miért olvas Ön? Vajon az olvasás, ha nem kimondottan tájékoztatás céljaira szolgál, spontán tevékenységnek tekinthető-e, vagy ellenkezőleg, ráhatás eredménye, amelynek jellege még tisztázásra vár?" 16 . A vita szervezői tapasztalati anyagot kívántak összegyűjteni a közművelődési könyvtárak könyvtárosaitól is. A beérkezett válaszok értékét nagymértékben csökkenti azonban, hogy nem egységes alapon készültek; egyrészt a könyvtárosoknak a közönség olvasására vonatkozó saját tapasztalatain, egyeseknél azonban azokra a kérdőívekre kapott feleleteken nyugszanak, amelyeket az ankéttal kapcsolatban olvasóik között szétosztottak. Ha mégis ismertetjük a felmerülő főbb kérdéseket, csak azért tesszük, mert úgy véljük, szempontokat adhatnak későbbi saját kísérleteink elvégzéséhez és egyben rámutatnak az egész vita alapvető gyengeségére, illetve elvi megalapozatlanságára. A kérdés első fele így hangzott: Miért olvasunk? A francia könyvtárosok válasza erre csaknem egyöntetű: hogy szórakozzunk. Csak elenyésző azoknak a száma, akik tudatos önművelő szándékkal jönnek a könyvtárba. A minimális, könnyű, gyors tájékozódás igényét, amely sok emberben él, teljesen kielégítik a napi- és hetilapok. — Az olvasás tehát, a francia könyvtárosok egyrészének véleménye szerint nem más, mint a szórakozás egy formája, amelyre a rádió, mozi, színház, zene, tánc, kártya stb. mellett jut idő, „főként rossz időjárás esetére". Elgondolkoztató ez a válasz, hivatásos könyvtárosok tollából. A kérdés második felére kialakult válasz szerint az olvasás „spontán-tevékenységnek" tekinthető. Nem kívánjuk most részletesen elemezni ennek a megállapításnak felületességét. Néhány sorral alább a cikk összeállítója maga is megjegyzi: a rendelkezésre álló könyvek fajtája korlátozza az olvasás szabadságát! Tudjuk, hogy társadalmi forma, gazdasági helyzet, könyvkiadás, könyvkereskedelem, könyvtárügy, a könyvtárosok személye — ne folytassuk a sort — mind olyan tényezők, amelyek nagymértékben befolyásolják, irányítják az olvasást. A könyvválaszíást mégiscsak befolyásoló tényezők között maguk is megemlítik a sajtót, a rádiót és a televíziót, az ún. „rajzos történeteket" 150