AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Simon Mária Anna: A szépirodalom hatásának vizsgálatáról
feladatokat. Régebben folynak hasonló kísérletek Lengyelországban: így a legbőségesebb anyagot a lengyel szakirodalom nyújtja. A tanulmányok azt bizonyítják, hogy a lengyel könyvtárosok igen alaposan és mélyrehatóan foglalkoznak a módszerek kérdésével. Megállapítják: — és ezzel egyet kell értenünk — a kérdést több oldalról kell megközeíteni ahhoz, hogy kielégítő eredményt kaphassunk. Fel kell használni a könyvtári forgalmi statisztikák adatait, de személyes kapcsolat, beszélgetések, kérdőívek és egyéb eszközök felhasználásával meg kell szólaltatni az olvasót közvetlenül is 10 . Figyelmeztetnek azonban arra a veszélyre is, amelyet ez utóbbi módszer rejteget 11 . A kérdőíves módszer ugyanis — a cikk írója szerint — helyet enged erősen szubjektív hatásoknak. Amíg a könyvtári statisztikákból és különféle eredeti vagy másodlagos dokumentumokból (kérőlapok, kívánságkönyv, elemző törzslap stb.) többé-kevésbé megbízható adatokat szerezhetünk, addig a kérdőív segítségével történő tanulmányozás módszerének vannak gyengeségei. Befolyásolja az eredményeket a kérdőív szövegezése, a megkérdezett személyek különböző képességei, a kérdések nem világos megértése. A kérdőíves módszer legnagyobb gyengeségének azonban ellenőrizhetetlenségét tartja. Végül mégis felveti az alábbi kérdéseket: 1. vajon, ha határozottan elutasítunk minden szubjektív jellegű anyagot és kizárólag csak objektív feljegyzésekre szorítkozunk, képesek leszünk-e arra, hogy az olvasót kifinomultan, elmélyülten, mindenre kiterjedően elemezzük? — és 2. vajon módszerünk tudományos színvonalra emelése nem vonja-e maga után a végzett munka hatósugarának szűkítését és területének elhatárolását? A lengyelek megkezdték a nőolvasók érdeklődésének tanulmányozását is 12 . Ez a vizsgálat, amelyet összesen 25 asszonnyal folytattak le, csupán kísérletnek tekinthető; a vizsgálat során érvényesített szempontok módszertani segítséget nyújtanak további, szélesebbkörű kísérletekhez. Lengyelországi tanulmányútja után kezdett hozzá a szlovákiai Matica Slovenska Tudományos Módszertani Kabinetjének munkatársa, Andrej Gronsky, a megvalósítandó módszerek kikísérletezéséhez. Beszámoló cikkében 13 főleg az olvasóval való egyéni foglalkozás fontosságát hangsúlyozza. Két módszert javasol az olvasó, illetve az olvasás alaposabb tanulmányozásának megkönnyítésére: részletes (elemző) törzslapot (amelynek vezetése a mi tapasztalataink szerint igen nehézkes és gyakorlatilag majdnem kivihetetlen!), valamint az olvasmánynaplót. Utóbbi egy nyomtatott, rovatokkal ellátott könyvecske, amelybe az olvasó minden elolvasott (nemcsak a könyvtárból kölcsönzött!) könyvről, részben egyszerű aláhúzással szolgáltat adatokat. A kérdések: a könyv szerzője — címe. — Milyen hosszú ideig olvasta a könyvet? — Hogyan tetszett? (nagyon, közepesen, nemigen, nem tetszett). — Melyik könyvtárból vette kölcsön? (közművelődési könyvtár, üzemi kvt., más kvt., ismerőstől — saját könyv). — Hogyan értesült a könyvről? (újságból, folyóiratból, rádióból, ismerőstől, faliújságról, plakátról, másképpen). Ezenkívül minden oldalon van még hely az olvasó esetleges észrevételei számára. Ezt az olvasmánynaplót néhány könyvtárban kí148