AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

lönböző feladatok megoldása, a gyorsan megnövekedett olvasótábor különböző műveltségű rétegeinek kielégítése, sokszor megnehezíti az egységes katalogizálási szabályok kialakítását. Főként ezzel magyarázható, hogy a szocialista országok többségében külön szabályzat készült a tudományos és a közművelődési könyvtárak számára. E szabályzatok azonban alapelveikben egységesek, az egyszerűsítés csupán a közművelődési könyvtárak számára nélkülözhetőbb adatok elhagyásában, a címleírás szövegének tagolásában stb. fejeződik ki. (A nem szocialista államok között egyedül Franciaországban található hasonló megoldás. Az NDK-ban elvi különbség van a tudományos és a közművelődési könyvtárak szabályzata között.) Amilyen mértékben fejlődik azonban a közművelődési könyvtárak általános tájékoztatási munkája, a kétféle szabályzat olyan mértékben közeledik egymáshoz. A szovjet katalogizálási bizottság éppen most dolgozik azon, hogy a közművelődési és a tudományos könyvtárak katalogizálási szabályzatát egymáshoz közelebb hozza. Mind a tudományos, mind a közművelődési könyvtárak szempontjából fontos a katalógus áttekinthetősége, világossága. A rendszó kérdése tehát éppen ezért különös jelentőséget kap. Ebből a szempontból érdemes szemügyre venni e szabályzatokat vagy szabályzattervezeteket. Teljességre ebben az esetben sem törekedhetem. Néhány jellemző példa elég lesz a problémák ismertetéséhez. A rendszó kérdésével foglalkozik a szovjet katalogizálási szabályzat átdolgozását végző bizottság is. A több részből álló egységes katalogizálási szabályzat első része, a könyvek katalogizálása, 1949-ben jelent meg, mint az 1941-ben megalakult könyvtárközi katalogizálási bizottság munkájának eredménye.

55 A szabályzatot több részből álló sorozatnak tervezték, amely a könyvek és a periodikák katalogizálási szabályai mellett magában foglalja a különleges könyvtári nyomtatványok (zeneművek, térképek, grafikai művek stb.) katalogizálási szabályait is. A szabályzatnak eddig hat része jelent meg.

56 Az összeállítók főfeladatuknak a használat egyszerűsítését tekintették. Már az előző szabályzat a rendszóválasztás mechanikus elvét követte és alkalmazta a testületi szerzőség fogalmát. Az új szabályzat átvette a két alapelvet, a testületi szerzőség alkalmazásával kapcsolatos nehézségek azonban arra a következtetésre juttatták, hogy alkalmazását korlátozni kell. Az állomány jobb tartalmi feltárása érdekében vezette be az 1949-es szabályzat a művek analitikus feltárásáról szóló szabályokat. Az első rész elkészülte után merült fel az az igény, hogy külön előírások szabályozzák a kisebb könyvtárak címleíró munkáját és az ajánló bibliográfiák címeit. Az 1953-ban megjelent szabályzat

57 fokozott mértékben törekedett az egyszerűsítésre, elveiben azonban azonos volt a nagykönyvtárak számára kiadott szabályzattal. E kétféle szabályzat a központi katalogizálásban is kétféle vonalat eredményezett: a Könyvkamara a nagykönyvtárak számára készült szabályzat szerint szerkeszti nyomtatott katalóguscéduláit, a Lenin Könyvtár pedig az egyszerűsített szabályzat szerint az annotált katalóguscédu127