AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

Iákat. E kettősség azonban bizonyos nehézséget okoz olyan könyvtárakban, ahol mindkétféle katalóguscédulát használják. Éppen a katalogizálási szabályzatok kettőssége volt az a tényező, amely a szabályzat módosításának, a két szabályzat közelebbhozásának szükségességét felvetette. A könyvek címleírására vonatkozó rész most van átdolgozás alatt.

58 Az átdolgozás általános szempontjai a következők: a címleírás tartalmazzon a műre vonatkozó minden fontos tájékoztatást, tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen formában találhatók ezek az adott műben. A rendszó olyan egyszerű legyen, amilyen csak lehet és ezt a gyakorlatilag nem igazolható szabályok elhagyásával kell elérni. A katalógus használatát maximális mértékben kell megkönnyíteni. A részletek tekintetében is főleg a rendszó problémája foglalkoztatja a szerkesztőséget. Űj szabályok készülnek a szerkesztők által öszszeállított művek (gyűjtemények) rendszaváról, módosított szabályok a testületi szerzőről, amelyek főleg a testületi szerzőség korlátozására irányulnak. Egyes, eddig testületi szerző alatt felvett műveket az új szabályzattervezet a cím alatt vesz fel. Döntéseiben a szerkesztőség tekintetbe vette az olvasók igényeit is. Az Összegyűjtött tapasztalati adatok alapján a bizottság úgy döntött, hogy a szerkesztő neve alatt veendők fel az alábbi művek: biográfiai és bibliográfiai lexikonok, általános lexikonok, nyelvi szótárak: a természettudomány, a technika különféle reference művei; olvasókönyvek, iskolai szöveggyűjtemények és kézikönyvek. Címük alatt vehetők fel a mintatanítási vezérfonalak, szabályzatok, technikai kézikönyvek stb. Egyelőre még vitatott a folklór gyűjtemények kérdése. A szerkesztőség azt javasolja, hogy az eredeti gyűjtéseket a szerkesztő, a más gyűjteményekből történt válogatásokat a cím alatt kell felvenni. Az átdolgozásra vonatkozó javaslat részletesen körvonalazza a testületi szerzőség eseteit is. E kérdés eldöntésében is súlyosan esett latba, hogy az összegyűjtött tapasztalatok szerint, az olvasók hogyan keresik ezeket a műveket. A különböző megfontolások és viták a testületi szerzőség erős korlátozását eredményezték. így például a második kiadás tervezete a hatóságok utasításait, rendeleteit címük alatt íratja le. Csupán az országos jelentőségű miniszteri rendeleteket kell a kibocsátó hatóság neve alatt felvenni. A rendszó szempontjából igen jelentős az új tervezetnek az a célkitűzése, hogy pontosan megállapítsa a kiadványtípusok kategóriáit, meghatározza az egyéni szerző és szerkesztő, a testületi szerző, az alrendszó, a formai címrendszó fogalmát. Fontos rendelkezéseket tartalmaz a tervezet a melléklapok tekintetében is. Hogy elkerüljék a katalógusok túlságos felduzzadását, a melléklapok alkalmazását általában a könyvtár, illetve az állomány nagyságától és a katalógusok rendszerétől teszik függővé. Lényeges intézkedéseket hoz az új szabályzattervezet a mű tartalmi elemeinek közléséről is. Részletesen szabályozza, hogy hogyan kell felvenni az antológiákat, ha egy vagy több szerző művét tartalmazzák. Típusonként egyes esetekben a jegyzetben kell felsorolni az összes műveket, más típusok esetében csak a fontosabbakat. Bizonyos esetekben 128